CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés.
I. A gyermekkor.
II. Az ifjú asszonyság.
III. A fogság.
IV. A menekülés.
V. Az erős itéletek.
VI. A közvélemény fordulása.
VII. Az utolsó emlékek.
Megjegyzések a képekről
Jegyzetek
Bevezetés
A fenyves Kárpátok illatos bérczei közt, kies halmon emelkednek Szklabinya
várának festői romjai, mintegy kiegészítő részét alkotván a kisselmeczi
kastély regényes kertjének. A mit a szem itt lát, az mind a báró Révay
családé, az erdők, a mezők, a hegyek, a völgyek, az omladozó várak, a
viruló kastélyok, a halakkal gazdag tavak, a malmokat hajtó patakok, a
cultura magas fokán álló mezei gazdaság s a boltozott kamrákban álló gazdag
levéltár mind, mind az övék, még a szép Túróczvármegye főispánsága is övék
volt hosszú századokon át.
A Bosniából beszármazott család csaknem oly régi, mint a magyar királyság s
e hosszú élet folytán sok derék hazafit adott az országnak. Az 1163 körül
élt Jakabtól kezdve az 1495 körül szerepelt Lászlóig s a család második
megalapítója, a XIV. század első felében élő Révay Ferencz nádori
helytartótól kezdve Révay Péter, a híres koronaőrig, vagy a másik Révay
Péter, az első gróftól kezdve, a napjainkban elhúnyt nemes lelkű s
felejthetetlen emlékű báró Révay Simonig, egy nemzedéke se volt a
családnak, mely a haza és közérdekek szolgálatára ne adott volna tudós
püspököket, hős katonákat s derék hivatalnokokat.
Hát asszonyaik?! Kevés család van az országban, melynek múltjából annyi
derék nőt ismernénk. És ezt a család nagy mértékben kifejlett történelmi
érzékének köszönhetjük. Mert híven megőrizték családi levéltárukat; és
nemcsak amaz iratokat, melyek a jószágokra, a nemes jogokra s országos
ügyekre, szóval a közügyekre vonatkoznak, hanem megőrizték főleg - és ez
kiváló érdemük - társadalmi életükre vonatkozó irataikat, magánleveleiket
is, melyek két szempontból kötik le figyelmünket; egyik az, hogy a Révay
családnak minden férfi és női tagja tudott írni már a XV. század végétől
kezdve; másik az, hogy e leveleken át oly pillantásokat tehetünk a régi
magyar családélet milyenségére, a milyent semmi más úton-módon nem
tehetnénk.
A szklabinyai várat s az ahoz tartozó uradalmat; így a kisselmeczit is
1561-ben adományozta I. Ferdinánd király Révay Ferencznek, a nádori
helytartónak s még most is fennállanak és használatban vannak ama szobák,
melyekben a családi hagyomány szerint az öreg nádori helytartó lakott. A
levéltár nem nagy, de fölötte érdekes: míg bőven fordúlnak elő benne az
Árpád- és Anjoukori okiratok, addig a XV. század végétől kezdve oly
közvetlen képeket nyújt és alakokat ismertet meg a család életéből, mintha
csak beszélni hallanók e régi urakat és nőket, mintha éreznők testök
melegét vagy látnók szemök ragyogását.
...
Két év mulva újból szerencsém volt egy kis őszi saisont tölthetni ama szép helyeken s ekkor ismerkedtem meg Forgách Zsuzsánna történetével. Már a "Corpus Juris"-ban olvastam volt e nevet; ott Kis-Selmeczen először a magánlevelekben tűnt fel a név és saját irású szép leveleit egész élvezettel olvasgattam s tettem közzé; aztán a Forgách urak s a Révayak levelei sejtetni kezdték az érdekes eseményeket, végre az egyik láda fenekén római számmal jegyzett négy csomagot (fasc.) találtam mindenikre rá írva, hogy: Forgách Zsuzsánna pöre. Egész irathalmaz állott előttem, százakra menő oklevelet olvastam át; roppant terjedelmű tanuvallatásokat, relatiókat, deliberatumokat stb. Végre kezdének kidomborúlni az alakok a jellemek, a tisztán körvonalozott egyének; néha úgy tetszik, mintha új látkör nyilnék előttünk s egy újabb levél elzárja a tért, más irányra utal, kérdések támadnak lelkünkben, melyekre soha se nyerünk feleletet, de a mint keressük e feleletet mindig újabb és újabb oldalról pillantjuk meg a főtárgyat, ki-ki fáradunk, újra neki fogunk a kutatásnak, valami kis rész kezd lelkünkhöz tapadni, elménkben kicsiráznak a gondolatok, ápoljuk napokig s néha csaknem bánatosan ki kell tépnünk gyökerestől és eldobnunk: mert csalfa képek után indultunk s hamis volt maga a csira.Csak lassanként, nyomról-nyomra fejlődik ki a valóság, hónapok alatt aztán megbarátkoztunk vélle s miénk lesz egész lényege, gyakran bár gonosz, szívtelen is hősünk, annyira mienk lesz, oly sok időt töltünk együtt, hogy iró és tárgya közt bizonyos rokonszenv fejlődik ki. Hát ha a tárgy szép, kedves ifjú asszony, kinek ezer igénye van a részvétre és rokonszenvre s ki még az erős védelmet is elfogadja s meg is érdemli, valóban hálás dolog históriát írni!
Mondják, hogy Szklabinya várában már a régi szent királyok is mulatoztak s az alsó, közép és felső vár mind nagyon régi lehet; a hagyományok még az Árpádok korán is túl helyezik építtetése idejét; de azt már biztosan.tudjuk, hogy Mátyás és János igaz magyar királyaink kedvtelve mulattak falai közt. Bizonnyal nagy vadászatokat tartottak a vadakkal ma is bővelkedő vidéken. Azt is tudom, hogy szegény Forgách Zsuzsánna sokat szenvedett falai közt s bár nagy lelki erővel sokáig mély titokba tartotta kínjait s nem akarta, hogy a világon bárki is szemtanuja legyen nyomorának, végre reá is elkövetkezett a megváltás nagy órája.
Mintha látnám a tudós Révay Pétert, a mint feledve az ország nagy gondjait, tanakodik magában szép sógornéja szomorú helyzetén s büszke tartású felesége a keményszívű Forgách Mária megvető pillantással adja kezébe a haragos férj, Révay Ferencz legutóbb érkezett levelét.
Majd Holits várára esik tekintetem, hol fogva tartják hősnőmet, de a hűség s a szerelem hálóiba bonyolult hű cselédek vagy tán nymfák és tündérek összetörik a vas zárakat és lánczokat s elviszik az úrnőt a boldogság palotájába Detrekő várába; elröpül tekintetem a haragvó fejedelmektől s a zúgó országgyűléstől a pozsonyi székesegyházba, hol százan esküsznek, s a közvélemény megkapja a mit vár... de mit beszéljek tovább, hisz itt az írás, forgassátok.
...