Bocatius [= Bocatius János: Hungaridos Libri Poematum Quinque. Bártfa 1599. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]II. 287. Sárospataki Könyvtár HH 817.] János (1669-1621) – akit Szepsi Csombor 1619. jan. 19-i levele „egész Pannóniánk fénylő díszének” nevez – a kor leghíresebb latin nyelvű költője. A függetlenségi harcokban és a város vezetésében egyaránt jelentős szerepet játszott; 1612-től állott másodszor a kassai skóla élén, 1619-től pedig Bethlen Gábor udvari történetírója lett. Vö. A Magyar Irod Tört [= A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. A magyar irodalom története. II. Bp. 1964. (A legtöbbször idézett késő-reneszánsz-fejezet írója Pirnát Antal.)] 30-31. Történeti munkája nem maradt ránk, korai halála miatt talán be sem fejezhette, bár Milotai Nyilas István szerint 1621-ben már majdnem elkészült: „… sokkepen vött gyözedelmiröl [ti. Bethlen Gábornak] en nem szollok, mind hogy az Fölseged Ordinarius Historicusa Joannes Bocatius [= Bocatius János: Hungaridos Libri Poematum Quinque. Bártfa 1599. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]II. 287. Sárospataki Könyvtár HH 817.] rövid napon azokat ez vilagnak szeme eleiben terieszti…” (Speculum trinitatis. Debrecen 1622. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 521. 7b.) A Nyáry és Thurzó családon kívül szoros kapcsolatok fűzték Georg Remhez és Szenci Molnárhoz, akikkel levelezett. Vö. Napló [= Szenci Molnár Albert Naplója, levelezése és irományai. Kiad. Dézsi Lajos. Bp. 1898.] 55, 61, 374-376.