Cata = Kata, a régi magyar nyelvben – az Europica Varietas [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] adata szerint is – ’szerető’ jelentése is volt. A NytSz [= Szarvas Gábor-Simonyi i Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár. I-III. köt. Bp. 1890-1893.] nem tartja számon, de vö. Szinnyei [= Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV. köt. Bp. 1891-1914.] József: Magyar tájszótár. I. köt. Bp. 1893-1896. 1069. A proverbium is így szól: „Könnyű Katát táncba vinni”, s már a Körmöcbányai táncszóban ezt olvassuk: „haza jött firjed, tombj Kató.” Vö. Gerézdi Rabán fejtegetéseivel (A magyar világi líra kezdetei. Id. kiad. 298-299.), aki szerint az egyszeri Kató „jobbféle nőszemély lehetett, mire a kabola epiteton [kanca = szajha] is utal”. Maga a Kató név is pontosan ezt jelenti itt! Csanda Sándor jegyzi meg, a Fanchali Jób-kódexről szólva (Hidak sorsa. Pozsony 1965. 14): „Úgy látszik, az egykorú magyar mulatónótákban rendkívül kedvelt név volt a Kata.” Jelentéséből kitetszik, miért. Mikes 51. levelének adata kapcsán – kéziratunk lezárását követően – hasonló fejtegetéseket olvastunk Hopp Lajos tollából: Mikes-kiad. b23-525. Adatai között az Europica Varietas-ban olvasható utalás nem szerepel.