Táncos Pál kassai kereskedő volt. Már 1611-ben a város vagyonos patríciusai közé tartozott: Melda Györgynével együtt Almási István lányának keresztszülője. 1618-ban nemességet kapott, s az 1618-19-es pozsonyi országgyűlésen Kassa egyik követe. 1619-ben a legtekintélyesebb szenátorokkal és communitasi tagokkal együtt ő is tárgyal Bethlen Gábor Kassára érkezett híveivel. 1621-ben ismét szenátor és több tisztség betöltője, követ Bethlen eperjesi gyűlésén. Karrierje 1623-as bírósága közben ért véget, amikor is a városi tanács megfosztotta tisztétől, mert „az ördögi gyűlölséget, rágalmazást, a nagy rút és dús fösvénységet űzte”. A fejedelem – hamis bírónak nevezvén – nyilvánosan is megrótta. Vö. Kerekes: Almási [= Kerekes György: Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti-, köz– és családi élete 1573-1635. Bp. 1902.] 90, 147. és Uő: Bethlen Kassán 21, 25, 28, 130-131. 1618. márc. 6. és jún. 11. között a Hollandia ajánlásában (Europica Varietas [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] 147.) megnevezett Zoltán Györggyel együtt kilenc levélben számolt be a városi tanácsnak a pozsonyi gyűlés „allapattia felol” (Kassa város Levéltár 5818/12, 45, 46, 48, 49, 51, 53, 67, 75.), 1619-20 fordulóján Bodnár Gergely társaságában írt leveleivel folytatódnak tudósításai (Uo. 5871/7, 13. 5902/6.). 1620. jan. 16. keltezésű levelét közölte Kemény Lajos: ItK [= Irodalomtörténeti Közlemények]1911. 367-368. Vö. még Uő: ItK [= Irodalomtörténeti Közlemények]1910. 104-105.