Hágában szerintünk Szepsi Csombor nem járt. Leiden után összekavarva közli az egyes városneveket. a helyes sorrend – az útirány szerint – a következő: Leiden – Voorschoten – Hága – Voorburg – Delft. Leident követően bizonyára azért ír Hágáról, mert a legtekintélyesebb közeli város, s ezért forgatja fel naplójának eredetileg logikus rendjét. Hága nem is esik pontosan útjának irányába, de még inkább bizonyíthatja itt nem jártát, hogy a város látnivalóiról, tárgyi nevezetességeiről egyetlen szava sincs. Ezeket az arminiánus mozgalom tudós ismertetésével pótolja. A kibontakozás közepén – 1618 tavaszán – járt Hollandiában, de mivel az Europica Varietas [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] szövegezésekor már az 1618 novemberében összehívott dordrechti zsinatról is tud, személyes jellegű értesülések mellett valamilyen igen friss forrás használatát is fel kell tételeznünk. Az „arminiana haeresis” a XVII. századi megerősödő holland nagypolgárság vallási irányzata volt, s szembehelyezkedett az ortodox kálvinizmus predesztinációs tanával. A Jacob Arminius (Van Harmen) leideni lelkész (1560-1609) alapította szekta – majd felekezet – az alapító halála után egyre nagyobb erővel lépett fel, s többek között csatlakozott hozzá a köztársaság jogi és külügyeinek vezetője, az öreg Jan van Oldenbarnaveldt (1547-1619) és á fiatal Hugo Grotius is. Az arminiánusok 1610-ben nyújtották be a holland rendekhez „remonstratió”-jukat – innen nevezik őket remonstránsoknak –, melynek öt cikkelyében összefoglalták hitvallásuk lényegét. Az ellentábor – a gomaristák – Franciscus Gomarus (1563-1641), leideni teológiaprofesszor vezetésével, „contraremonstrantiá”-val felelt érveikre, s 1611-ben Hágában 1613ban pedig Delftben eredménytelen vitatkozásokra is sor került. Orániai Móric a gomaristákat pártfogolta, s a szinte polgárháborúvá fajuló vallási villongásoknak a dordrechti zsinattal vetett véget. (Arminiánus kézen lévő templomok prédikátorainak elbocsátására és kicserélésére már a zsinat előtt is sor került – erre utal Csombor Márton.) A zsinat – melyen angol, francia, német protestáns egyházak képviselői is részt vettek – az ortodox felfogás győzelmével végződött: Oldenbarnaveldtre pl. vérpad, Grotiusra börtön várt. Tudósításában Szepsi Csombor a delfti vitatkozásról beszél, de a száműzetések emlegetése már a dordrechti zsinatra vonatkozhat. Vö. még Apácai [= Apácai Csere János: Magyar Encyclopaedia. Bev. és sajtó alá rend. Bán Imre. A jegyzeteket összeáll. Gyenis Vilmos. Bp. 1959. Magyar Klasszikusok.] 325. Az események összefoglalása Bod: Historia [= Bod Péter: Az Isten vitézkedö anyaszentegyháza… historiája… Bázel 1760.] 457-460. Modern áttekintés és értékelés Bán: Apáczai [= Bán Imre: Apáczai Csere János. Bp. 19b8. Irodalomtörténeti Könyvtár 2.] 90-92. Vö. még Hajdú Gyula: Bevezetés Hugo Grotius A háború és béke jogáról c. munkájának magyar kiadásához. I. köt. Bp. 1960. 97-99. A későbbi útleírások tudósításait ld. pl. Teleki II. 28a, Keresztesi [= Keresztesi József Akadémiai utazása, a’ külországokban. Kiadva: TSz [= Theológiai Szemle] 1925-1935.] TSz [= Theológiai Szemle] 1928. 107-108.