László király életnagyságú lovasszobra – Kolozsvári Márton és György remeke – a XVII. század elején még állott. Joris Hoefnagel rajza után épp 1618-ban készült róla az egyetlen fennmaradt metszet. Vö. Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. I. köt. Bp. 1943. 24-25. A szövegből kitetszően Csombor Márton nem látta a szobrot., hallott vagy olvasott róla, pl. a Jubileus esztendei praed. [= Szenci Molnár Albert: Secularis Concio Evangelica; az az, Jubileus esztendei praedikatzo… Scultetus Abraham által… Oppenheim 1618. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 482. Sárospataki Könyvtár NN 675.] függelékében közölt egyik Szkhárosi-énekben (65-67.), bár megjegyzendő, hogy ennek váradi utalásait Szenci Molnár gondosan Rómára vonatkoztatta.