szent German = Saint-Germain. A későbbi leírások: Szathmári Király [= Szathmári Király Ádám Napló-Könyve 1711-1717 Esztendőkben. Kiad. Thaly Kálmán. Rákóczi Tár. I. köt. Bp. 1866. 235-396.] 269., Teleki József [= Teleki József Naplói. Kézirat. MTA Kvt K. 373/I-II.] II. 117b, és Faludi [= Faludi Ferenc: Téli éjtszakák. Kiad. Rupp Kornél. Bp. 1900. Régi Magyar Könyvtár 19.] 176. A kiránduláshoz Bán I. [= Bán Imre: Szepsi Csombor Márton Párizsban. ItK [= Irodalomtörténeti Közlemények]1956. 263-269.] helyesen jegyzi meg (269): „Saint-Germain-ban Csombor egyedül a görvély kórosok királyi érintéssel történő csodás gyógyulását írja le. Érdekes, hogy a racionalista és csodákon könnyen tréfálkozó magyar diák ezúttal nem fejezi ki kétkedését; úgy látszik, osztozik e mélyen gyökerező hiedelemben.” Valóban így lehetett, s pl. Ortelius [= Abraham Ortelius: Theatrum orbis terrarum… Antverpen 1592. Bp. Egyetemi Könyvtár Ge. I. 113.] művének egyik utalása is meggyőzhette e vélekedés bizonyosságában (21a): „Primum, quod sit in Remensi Ecclesia vas chrismate perenni redundans, ad regis unctionem in coronatione caelitus demissum. Alterum, quod Reges ipsi solo contactu strumas sive scrofulas curent.” Később Bethlen Miklós [= Bethlen Miklós Önéletírása. I. köt. Bev. Tolnai Gábor. Sajtó alá rend. V. Windisch Éva. Bp. 1955. Magyar Századok.] is kétkedés nélkül jegyzi fel (200): „Néztem azt is, amint a király a golyvás embereket kezével illette nagypénteken Tuilleires nevű kertben”. Szathmári Király [= Szathmári Király Ádám Napló-Könyve 1711-1717 Esztendőkben. Kiad. Thaly Kálmán. Rákóczi Tár. I. köt. Bp. 1866. 235-396.] ugyancsak hitelt ad e hiedelemnek (269-270): ,Az Király az Templombul kijüvén, ment az várban, az holott az betegeket, kiknek az Guga nyakokon vagyon, egy hosszú tornáczban térgyre állitván őköt, két sorjában rendre járta őköt és kinek-kinek nyavalyályát megtapogatván, ezt mondotta: az Király tapogat meg, de az Isten az, ki meggyógyít; és az idegeneknek 50 polturát., az Francziáknak pedig 25. huszonötöt adott. Az beteg több volt 700. hétszáznál.” A királyi érintés gyógyító erejéről c. értekezésében (Magyar orvosi emlékek. II. köt. Bp. 1929. 18-20.) Magyary-Kossa Gyula – a Szamota-féle kiadás alapján – hivatkozik az Europica Varietas [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] adatára, Bethlen Miklós [= Bethlen Miklós Önéletírása. I. köt. Bev. Tolnai Gábor. Sajtó alá rend. V. Windisch Éva. Bp. 1955. Magyar Századok.] és Szathmári Király [= Szathmári Király Ádám Napló-Könyve 1711-1717 Esztendőkben. Kiad. Thaly Kálmán. Rákóczi Tár. I. köt. Bp. 1866. 235-396.] tudósításait azonban nem említi. Megjegyezzük még, hogy Balassi Bálintnak Az erdéli asszony kezéről c. epigrammájában is erről van szó: „Csak áldott kezével, mint szép ereklyével engem mint kórt illessen.” Eckhardt-kiad. II. 125.

Feltűnő, hogy Saint-Germain egyéb látványosságairól szerzőnk alig beszél, s hogy most, amikor az „elszalasztott” .Jakab után végre egy eleven király akadhatna tollára, nem merül el külsejének és kíséretének jellemzésében. A valóságos kirándulás mellett azonban olyan nyomós érv szól, mint a bizonyára naplójából átkerült pünkösdi dátum, ami portosan beleillik az amúgy is hosszabb párizsi tartózkodás időtartamába.