Reimsig valóban elláthatott utazónk – Epernay-től légvonalban mindössze kb. 15 km –, a koronázás nevezetes kellékeiről azonban forrásai nyomán beszél. Az általunk látott munkák csak „az kenö”-ről emlékeznek meg, így Ortelius [= Abraham Ortelius: Theatrum orbis terrarum… Antverpen 1592. Bp. Egyetemi Könyvtár Ge. I. 113.] 21a, Atlas minor [= Atlas minor Gerardi Mercator [= Gerardi Mercatoris Atlas sive cosmographicae meditationes de fabrica mundi et fabricati figura. Amszterdam 1613. Bp. Egyetemi Könyvtár Ir Ge 110.]is a I. Hondio plurimis aeneis tabulis auttus atque illustratus. Transl. Peter Offenbach. Frankfurt am Main 1609. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Földr. Qu. 139.] 238., Mercator [= Gerardi Mercatoris Atlas sive cosmographicae meditationes de fabrica mundi et fabricati figura. Amszterdam 1613. Bp. Egyetemi Könyvtár Ir Ge 110.] (150): „Reims… Hic Galliarum Reges Oleo coelitus, ut scribunt misso, inaugurari solent.” Reimsben járt utazóink közül magát az „olajos kis korsó”-t Teleki József [= Teleki József Naplói. Kézirat. MTA Kvt K. 373/I-II.] írja le (II. 13b): „A Szent Remigius Templomában ki ide való Püspök volt… láttam… azt a hires Ampullat, olajos kis korsót melyet a traditio szerint a galamb hozott le az égből… mikor a Frantzia királyokat meg koronázzák, mely itt szokott rend szerint véghez menni, akkor ebből az olajos korsóból egy tö hegyin vesznek, és azt egyébb olajjal meg elegyitvén avval kenik meg a királyt”.