Az I. ének nótajelzése Rimay-vers (Oh ki későn futok lelkem orvosához: Eckhardt Rimay-kiad. [= Rimay János Összes művei. Összeáll. Eckhardt Sándor. Bp. 1955.] 100.); épp ennek alapján állapítható meg, hogy Rimay szerzeménye 1616 előtt készült. Vö. Klaniczay Tibor: Hozzászólás Balassi és Rimay verseinek kritikai kiadásához. Magyar Tudományos Akadémia I. OK [= A Magyar Tudományos Akadémia I. Nyelv– és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei.] 1957. 323. Csombor Márton és Rimay éneke között semmiféle szorosan vett tartalmi, képi összefüggés nincs, lehetséges, hogy szerzőnk nem is ismerte Rimay szövegét: nótajelzése egy olyan éneken alapul, mely már idézte Rimay kezdősorát. Eckhardt utalt viszont arra (Balassi-kiad. I. 203.), hogy az I. ének erősen hatása alatt áll Balassi legnépszerűbb, Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét kezdetű költeményének. Szepsi Csombor ezt valóban ismerhette Szenci Molnár Oppenheimi énekeskönyvéből (139-140. Kiadta: Klaniczay most idézett tanulmányában: 330-332.). A cím – „melyet irtam bünöm boczanattyaert” – szinte idézi e változatét: Bün boczánatért. Balassi szerzőségét a versfők árulják el – BALASJ BALINTHE –, Csombor Márton tehát tudhatta, hogy a költő versével van dolga. Az I. ének kezdő szakasza és néhány további sora valamint Istennel perlő hangvétele (vö. 1-4, 41-44. sor) valóban Balassit látszik idézni: 1. Iffiuságom vétke gyakran iut eszemben… / 25. Boczanatot kérek töled mindenekröl… / 27. Emlekezzel Vram regi kegyelmedröl… / Mert ha Vram velem mint szolgaddal perlesz, / Igasságod szerint esetimröl itelsz, / Nem alhat meg feiem mint az erös vitez, / 32. Nalánál erösebb habdan ha reá nez. Balassi soraihoz hasonlók azonban Szenci Molnár zsoltárfordításaiban is felbukkannak, s az alábbi – korántsem kimerítő – szemléltetés azt mutatja, hogy közelebb állnak az I. ének szövegéhez, mint a költőtől idézettek: Emlekezzél jovoltodbol / Nagy kegyelmességedre… / Ifjusagomnac vétkét / Kérlec hogy meg ne emlitsed (XXV . zsoltár); Uram hol vagyon most az te régi kegyelmed, / Kiröl az Davidnac töl eskütt igéretet? (LXXXIX. zsoltár); Ha Uram bününc szerint / Minket büntetnél meg… / Ki álhatna ugy meg? (CXXX. zsoltár); Igasságod szerint ha czelekedc velünc… / Senki nem álhattya sulyos kezed miá (CXXXX. zsoltár, a függelékben.) A közhelyszámba menő madár-, föveny– és tenger-hasonlat (I. ének 13-16.) sem hiányzik a zsoltárokból: Madarac hullánac nagy süröséggel, / Mint a’ föveny az tenger partō széllyel (LXXVIII. zsoltįr); Töbnec lelem én az fövennél, / Melly sok az tenger parton széllel (CXXXIX. zsoltár). Az I. ének 7. sorának hasonlata (Mint az tenger habia ellene revesznek) ugyancsak a korabeli énekköltészet közhelye. Felbukkan pl. a Balassi-kódex egyik névtelen szerzőjű, az 1610-es években írott darabjában: „Nem külömben mint tengernek habiait / Revess ellen… Ld. RMKT XVII. 1-3. [= Régi magyar költők tára. XVII. század. I-III. köt. Szerk. Klaniczay Tibor és Stoll Béla. Bp. 1959-1961.] XVII. 1. 26. 10-11. sor.

Az I. ének 12 szótagos soraiban egy szótaggal több a 17. (Mindenezekben), a 26. (nevedet) és a 35. (erötelenségeböl); eggyel kevesebb az 55. sor, bár ez utóbbi nem feltétlenül ritmushiba.