Nicomachus Aristoteles fia volt. Szepsi Csombor itt a tíz könyvből álló ún. nicomachusi etikára utal. Mivel Aristotelesnek ezt a munkáját Aretinus (Leonardo Bruni Aretino, 1370-1444) a kiváló olasz humanista, Dante egyik első életrajzírója fordította latinra, s mert átültetése saját erkölcstanító munkájával együtt 1475-től kezdve többször is megjelent, Csombor Márton mindkettőt egy kiadványból ismerhette. Az 1535-ös párizsi kiadás pl. Bruni saját műve, a Dialogus de moribus mellett a nicomachusi etika három verzióját is tartalmazza. Bruni művének eredeti címe: Isagogicon moralis disciplinae ad Galeotum Ricasolanum, címzettje pedig Galeotto Ricasoli (1365-1445) firenzei hadvezér. Vö. Felice Tocco: L’Isagogicon, moralis disciplinae di Leonardo Bruni Aretino. Archiv für Geschichte der Philosophie 1892. Bd VI. Heft 2. 157-169. Bruni levélformában írt sztoikus színezetű etikai dialógusait a Bonifacio-könyvjegyzékben is megtaláljuk kéziratként. Ld. Bertini [= Aldo Bertini: Giovanni Bernardino Bonifacio marchese d’Oria, fondatore della Biblioteca Civica di Danzica. Estratto dall’ „Archivo Storico per le Province Napoletane”. Nuova serie, vol. XXXVII, (1957.) Napoli 1958.] 46, 64. Aretino magyarországi népszerűségére ld. a neki tulajdonított Attila-életrajz körüli vitát. Vö. Florio Banfi (Atti e Memorie della Reale Accademia Petrarca, 1939. Klny. Arezzo 1940.) és ifj. Horváth János (Calanus püspök és a Vita Attilae. Bp. 1941.) tanulmányaival.