Polycrates legendás szerencséjének történetét Herodotus (3.39-44.) nyomán adja elő Valerius Maximus [= Valerii Maximi factorum et dictorum memorabilium libri novem. Cum Julii Paridis et Januarii Nepotiani epitomis. Iterum recensuit Carolus Kempf. Lipcse 1888.], kitől Csombor Márton is merít (6.9. Ext. 5): „ Ad invidiam usque Polycratis Samiorum tyranni abundantissimis bonis conspicuus vitae fulgor excessit, nec sine causa: omnes enim conatus eius placido excipiebantur itinere, spes certum cupitae rei fructum adprehendabant, vota nuncupabantur simul et solvebantur, velle ac posse in aequo positum erat. Semel dumtaxat vultum mutavit, perquam brevi tristitiae salebra succussum, tunc cum admodum gratum sibi anulum de industria in profundum, ne omnis incommodi expers esset, abiecit. Quem tamen continuo recuperavit capto pisce, qui eum devoraverat. Sed hunc, cuius felicitas semper plenis velis prosperum cursum tenuit, Orontes Darii regis praefectus in excelsissimo Mycalensis montis vertice cruci adfixit.” Még egyszer előfordul: US [= Szepsi Csombor Márton: Vdvari Schola… Bártfa 1623. RMK I. 527.] 170-171. A történet folytatását ld. US [= Szepsi Csombor Márton: Vdvari Schola… Bártfa 1623. RMK I. 527.] 133-135. A példázat a világirodalom kedvelt motívuma, Hans Sachstól Schilerig (Der Ring des Polycrates) sokan feldolgozták, s a régi magyar irodalomban is többször felbukkan. Szepsi Csombor előtt idézi már Temesvári Pelbárt (Katona Lajos nyomán utal rá Hopp L. Mikes-kiad. [= Mikes Kelemen Összes művei. I. köt. Törökországi levelek és misszilis levelek. Kiad. Hopp Lajos. Bp. 1966.] 505.), Varsányi György (Egy szép história az persei királyrul Xerxes neve. 1574. RMKT XVII. 1-3. [= Régi magyar költők tára. XVII. század. I-III. köt. Szerk. Klaniczay Tibor és Stoll Béla. Bp. 1959-1961.] VII. 235-268. sor), Bogáti Fazekas Miklós (Ez világi nagy soc zvr zavarrol valo énec. 1591. Vö. Dézsi Lajos jelzésével: EPhK [= Egyetemes Philologiai Közlöny] 1914. 747.), Petki János (Jaczik az szerenche…. RMKT XVII. 1-3. [= Régi magyar költők tára. XVII. század. I-III. köt. Szerk. Klaniczay Tibor és Stoll Béla. Bp. 1959-1961.] XVII. 1. 309. Vö. ItK [= Irodalomtörténeti Közlemények]1960. 684.), Mihálykó János (I. m. 45a-45b). Később felbukkan Prágai [= Prágai András: Sebes agynak késő sisak. Kézirat. OSzK Oct. Hung. 69. Komlovszki Tibor másolati példányát használtuk.] Guevara-fordításában (Komlovszki [= Komlovszki Tibor: Egy manierista „Theatrum Europaeum” és szerzője. ItK 1966. 85-104.] 98.) és versciklusában (25a), Vásárhelyi Gergelynél (679.), Pataki Fűsűs [= Pataki Fűsűs János: Királyoknak tüköre… Bártfa 1626. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 549.]nél (298.), Szenci Molnárnál (Discursus de summo bono [= Szenci Molnár Albert: Discursus de summo bono, .Az legföb iorol… Ennekelötte Iosquinus Betulieus által… Lőcse 1630. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 594.] 43, 65-66, 157-158.), Rozsnyai Dávidnál (Horologium Turcicum. Kiad. Dézsi Lajos. Bp. 1926. 188, 246.), Mikesnél (43. levél), és Hatvany [= Hatvany Pál: Némelly fel-jegyzésre meltó történetek. Kassa 1796.] Pálnál is (32.). Néhány előfordulására utal Király György [= Király György: A Törökországi levelek forrásaihoz. Klny EPhK XXXIII. évf. Bp. 1909.] 29. és Uő: ItK [= Irodalomtörténeti Közlemények]1919-1921. 92-93.