Valerius Maximus [= Valerii Maximi factorum et dictorum memorabilium libri novem. Cum Julii Paridis et Januarii Nepotiani epitomis. Iterum recensuit Carolus Kempf. Lipcse 1888.]nál „egy hálaadó Aszszonyállat felöl” két történetet is találunk. Elmondja a históriát egy asszonnyal és a lányával kapcsolatban (5.4.9: az 1681-es rotterdami kiadás szerint – melynek címlapján az esetet metszet szemlélteti –: Filia matrem in carcere mamma nutriens), majd pedig Cimon és Pero eseteként adja elő (5.4. Ext. 1-2: Pero filia patrem mamma nutriens): „Idem praedicatum de pietate Perus existimetur, quae patrem suum Cymana consimili fortuna adfectum parique custodiae traditum iam ultimae senectutis velut infentem pectori suo admodum aluit.” Stb. Csombor Márton a változatokat összekombinálja, kiszínezi, s lényegében a másodikat meséli el, de nevek nélkül. Mindkét variáció rendkívül népszerű darabja példatárainknak. Király György [= Király György: A Törökországi levelek forrásaihoz. Klny EPhK XXXIII. évf. Bp. 1909.] szerint (28-29.) nálunk Michael de Ungariától (Sermo IV. H.), Mikesen át (52. levél) Pétzeli Józsefig (55. mese) követhető nyomon. Vö. még Hopp L. Mikes-kiad. [= Mikes Kelemen Összes művei. I. köt. Törökországi levelek és misszilis levelek. Kiad. Hopp Lajos. Bp. 1966.] 526. Mindezt azzal egészíthetjük ki, hogy a Pliniusra visszamenő történet első változata magyarul olvasható már Pécsi Lukács [= Pécsi Lukács: Az Keresztyen szuzeknec tiszteseges koszoroia. Nagyszombat 1591. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 250.]nál (61a-61b): „az historiaban talalyuc, egy nemi nemü ermec aas azoñrul, ki az ü rab, es fogoly annyat, kit éhel akarnac vala az fogsagban meg ölni, titkon emleievel taplala… Plinius lib: 7. cap 36. Val: Max: lib: 5. cap: 4.” Ugyanez a verzió fordul elő Pázmány Péter prédikáció-gyűjteményében (Pozsony 1636. 209.) és majd Faludi [= Faludi Ferenc: Téli éjtszakák. Kiad. Rupp Kornél. Bp. 1900. Régi Magyar Könyvtár 19.]nál is (62.) A Pázmányra utaló Schram Ferenc megjegyzi (Népköltészeti töredékek a XVI-XVIII. századból. Ethnographia 1966. 554.), hogy a példa a magyar mesekincsben is fellelhető Tulajdon apját szoptató lány, 927/c. cím és szám alatt. Folklorizálódásának magyarázata a sűrű előfordulások ismeretében világos. A megható példázat a képzőművészeteknek különösen a manierizmus és a barokk időszakában volt páratlanul népszerű tárgya, amikor is etikai majd érzéki színezetét hangsúlyozták. Ld. erről Pigler: Barockthemen [= Pigler Andor: Barockthemen. I-II. Bd. Bp.-Berlin 1956.] Andor id. Valerius Maximus [= Valerii Maximi factorum et dictorum memorabilium libri novem. Cum Julii Paridis et Januarii Nepotiani epitomis. Iterum recensuit Carolus Kempf. Lipcse 1888.]-tanulmányát és Barockthemen II. 284-292.