Kárhozatos vólt annak az Magyar Vrnak mondása, ki midön az Erdelÿ ló husra keszülne = a példa valóságos történeti eseményből származik. 1611. jún. 29-én a fejedelemségre pályázó Forgács Zsigmond generális Kassáról táborba szállt Báthori Gábor ellen, a novemberig elhúzódó erdélyi vállalkozás azonban kudarcot vallott. Ez alatt történt, hogy fagyoskodó, éhező hadai lóhúst kényszerültek enni. Mindezt két egykorú feljegyzés is megőrizte. Szepsi Lackó [= Szepsi Lackó Máté krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései. 1521-1624. Kiad. Mikó Imre. Erdélyi Történelmi Adatok. III. köt. Kolozsvár 1858.] nagy részletességgel adja elő a történteket (127-129): „Ilyen omen esék az ő kiszállásának elötte való napon 28. junii. Kassán szörnyü rettenetes zápor eső lőn… két menyütő kő esött le… Azután… az apró madaracskák a kopjás seregnek a kopjájokra sereggel szállottak, a katonák öszve zörgették a kopjájokat, mégis nehezen űzhették el a madaracskákat. A Tiszán tul… nagy szomjuságot bocsáta Isten reájok… az után sáska szállott a táborára… 1611. 18. septembris… Erdélyben Bathori Gábor fejedelem előtt harcz nélkül megfutamodott nagy éktelenül, és az ember alig tudja megmondani, minémü rettenetes iszonyu ostorral verte meg Isten hadát. Minden gazdagságokat, sátorokat, tár szekereket, ezüst marhájokat, lövő szerszámokat, elhagyták és futva elszaladtanak. Azután nem mertek Magyarország felé viszsza jőni, hanem a havasalföldi és Moldva határiban levő havasokra szaladtanak, azok között bolygottanak; harmad napig a mennyit mentenek, ismég ugyan azon helyre keveredtenek viszsza. Nagy havas eső és hideg támadott reájok, kopjájokat mind elhagyták, a hidegség miatt fegyver derekokat, pánczéljokat, sisakjokat mind el kellett hányni, hideggel számtalan sokan megholtak, kenyerök nem levén tizennegyed napig lovok husával éltenek mindnyájon. A jesuita a ki Forgácscsal volt, a ló májra ott mondja vala pénteken, hogy: fiat piscis.” (131): „19. novembr. Forgács Zsigmond az erdélyi bujdosás után Lengyelországon által jövén, Kassára haza érkezik nagy kárával és hadának rút zsiros ködmönös voltával. Kassára béjöve hadastul, kopják nélkül, trombitálás és dobolás nélkül. Ez dolognak csudájára minden rendbeli emberek és gyermekek futnak vala.” A személyes értesüléseire is hivatkozó Tatrosy [= Domokos Pál Péter: Tatrosy György önéletírása és történeti feljegyzései. ItK 1957. 238-261.] György emlékirata szerint maga Forgács is evett a lómájból, s a jezsuita nem volt más, mint Káldi György (249): „Forgaczy Sigmond, Lonay es Kendy s az eó teób complicesy hadostol… altal uton akarvan Magiarorsagra menny haza fele Moldovara mennek es onnet az maramarossy havason akarvan altal jeony az fejedelem hadat kuldven elejekben az havasra szorittiak es mind fegjverrel s mind ehseggel mind az had s mind az feold nepe anynyira szorongatvan es vesztegetven, hogj eó magais Forgaczy Sigmond egj pentek napon egj szep lo májat egj arannyon veött volt, es jesuita pater Kaldy Georgy pap leven papia mivel az sooiok el fogiot vala igen giakron hannja vala az keresztet rea s fiat piscis igen iterallia vala s mind paterevel eggjut azt eok jo izuen fel coppantak, melljet maga Caldj uram az utan az urammal Cassajval Posonban, Beczyben es Nikolspurgban nagj familiariter bezelgetet, magam is neha hallottam benne Hamburgban.” Mindkét tudósítás a történet széles körű korabeli elterjedtségét tanúsítja, s tegyük hozzá ehhez: Szepsi Csombor éppen az események lejátszódása idején, 1611. nov. 2-án indul Erdélybe. Vö. EV [= Szepsi Csombor Márton: Evropica Varietas… Kassa 1620. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 500.] 1-2. Szepsi Lackó [= Szepsi Lackó Máté krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései. 1521-1624. Kiad. Mikó Imre. Erdélyi Történelmi Adatok. III. köt. Kolozsvár 1858.] után közli az anekdotát Görgy Lajos könyve is (Világjáró anekdoták. Bp. 1938. 52-53.), s megjegyzi, hogy a történet őse – a lómájat „fiat piscis” igék kíséretében hallá változtató papról – a Sz. Patrik legendában keresendő. A motívum előfordulását jelzi még Marie de France, Antoine de la Sale, Poggio és Malespini műveiben, s utal arra is, hogy az anekdotából terjedt el a „fiat piscis” ’legyen hal’ szállóige ’hadd legyen’ értelemben. Ld, pl. Jókai Páter Péter c. regényét.