A Senecával kapcsolatos forrásutalás (Laert lib. 2.) téves, mert Diogenes Laërtius [= Diogenes Laërtius de vitis, dogmat. et apopht. clarorum philosophorum libri X. Genf 1615. Sárospataki Könyvtár E 717.] rómaiak életrajzát nem dolgozza fel, s így Senecáról sem beszél. Maga a történet sem fedi a valóságot, mert Seneca [= L. Annaei Senecae tragoediae. Recensuit Rudolphus Peiper et Gustavus Richter. Lipcse 1867. –L. Annaei Senecae opera, quae supersunt. Recognovit… Fridericus Haase. III. vol. Lipcse 1872.] ereit felvágva lett öngyilkos, s így nem köszönthette a méregpoharat a császárra. Vö. Tacitus: Annales 15.63. A Diogenes Laërtius [= Diogenes Laërtius de vitis, dogmat. et apopht. clarorum philosophorum libri X. Genf 1615. Sárospataki Könyvtár E 717.] 2. könyvében tárgyalt 18 filozófus közül valószínűleg Socratesről van szó, ki börtönében valóban mérget ivott, bárha poharát nem is köszönthette Néróra (2.5.21): „et continuo coniectus in vincula post paucos dies cicutam bibit multa prius ac praeclara disserens”. A szerző itt nyilván emlékezetére hagyatkozik.