A halál leírása Lépes Bálint prédikációgyűjteményében (RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 469. 35-39): „Az kép irok… ki abrazzák, szemünk eleyben teriesztik minekünk az halalnak tulaydonsagat, termeszetét es mivoltat, midön rutt iszonyu abrazatban es kepben le lineazzak iedzik ötet. Hogy meg mutassak mi legyen az Halal, irnak egy emberi oly képet, ki csak azon cyont es tetém, kit mintha az inak foglalnanak egyben, kinek sem szeme, sem füle, sem orra nyncsen: mezételen es csak latnys ötet szörniü: Nincs semmi ferfiuy, vagy aszony emberi neme ö neki, kezeben eles sarlot irnak, mintha azt reszkettetne, es ugy yezgetne vele az embereket.

Oh bölcs kep iroknak ieles mesterségek, elege éktelen abrazat ugyan, de titkos dolgokkal bevelkedik. . :” A párhuzamot már idéztük, s utaltunk arra is, hogy Lépes itt nem egészében idézett leírása nagy mértékben emlékeztet még az ifjabb Darholtz Kristóf által magyarra fordított Novissima Tuba (Kassa 1639. RMK [= Szabó Károly-Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár… I-III. köt. Bp. 1879-1898.]I. 692:) halálrajzára is, így tehát végső soron valószínűleg mindhármuk esetében középkori motívum továbbélésével van dolgunk. Lépes Bálint, Szepsi Csombor és Darholtz egyaránt utalnak halált ábrázoló képírókra: ezek danse-macabre metszetsorozatok mesterei lehettek, leghíresebbjük Hans Holbein (1497-1543). A haláltánc-ábrázolásokról ld. Dézsi Lajos előszavát Pesti György Haláltáncéneké-nek (1560) kiadásához. Bp. 1927. 7-24. Vö. Kovács Sándor: Szepsi Csombor Márton prózastílusához. Acta Szeg [= Acta Univeraitatis Szegediensis. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum.] 1957-58. 56-60.