„Szalkai László... a királyi pecsétet, a titkosat visszaadta a király kezébe” – vagyis megvált kancellári tisztétől; a pénzéhségéről, erőszakosságáról, erkölcstelenségéről nevezetes érsek csak hosszas huzavona után, Burgio pápai követ nyomására járult hozzá Brodarics István kancellári kinevezéséhez. Mohácsnál elesett; talán ezért fogalmaz ilyen tapintatosan Brodarics, de saját sanyarú helyzetét új tisztségében és az ország romlását tisztán látja már kinevezése pillanatában is, ezt bizonyítja 1526. július 27-én VII. Kelemen pápához írott levele: „Hogy jelenleg milyen veszélyes a helyzetünk, arról szentséged ugyancsak folyamatosan értesül a báró úr leveleiből. Egyedül Isten vagy Isten akaratából bekövetkező véletlen mentheti meg ezt az országot a pusztulástól. Semmi más utat a megmenekülésünkhöz nem látok. Ha valamiben szolgálhatnék, szívvel-lélekkel megtenném, de mit gondol szentséged, mit tehetek, amikor a királynak nincsen semmije, a helyzet teljesen zavaros, az emberek gonoszak és széthúznak, az ellenség túlerőben van, én magam szegény vagyok, nemrég nyertem a méltóságomat, s e tisztségemért, amelyre szentséged emelt, irigyelnek azok, akik méltóságban is és vagyonban is messze megelőznek – és végül még ezer más hihetetlen nehézség miatt. Mégsem fogok semmit sem elmulasztani, kockára teszem az életem is, s megteszem, amit megtehetek.” (Mohács emlékezete. Bp. 1976. 32.)