A Vízkereszt vagy Háromkirályok napja (jan. 6.) a karácsonyi ünnepkör második központi ünnepe. A karácsonynál régebbi eredetű; Keleten Krisztus születésének ünnepe. A görög elnevezés (Epiphania Domini) is az Úr születését, földön való „megjelenését” idézi. A római egyház a Bethlehembe látogató napkeleti  bölcsek evangéliumi történetét (Mt 2, 1–14) állította a liturgia középpontjába. A vízkereszt elnevezés az ünnepen szokásos szenteltvíz-megáldásra utal.

Irodalom: Mihályfi 1933, 121–3; Bálint 1973, 136–164.

A XVII. század első feléből származó vízkereszti énekeket lásd RMKT XVII./7, 90., 124., 125., 126. sz.

A karácsonyi énekek között a három napkeleti bölcs történetét is elmondja: [CHristus születék Bethlemben…] c.; kisebb utalásokat lásd [Gyermek Nekünk születek tiszta, nemes szüztö…] c. 5–6. sor, Panditur coeli atrium sz. 20–34. sor, Redemptor orbis natur est sz. 15. sor, Laetare virgo Israel és Leatare virgo Israel etc. magyarúl c. 13–16. sor, [Születet új Király nékünk…] c. 19–20. sor, [Zengedezzünk uig Énekkel…] c. 21–28. sor, Iesus pusio adamatus, et per totius suae vitae acta conquisitus, et concomitatus c. 34–36. sor.

Az 1674-i Cantus catholici karácsonyi énekeiből formálható vízkereszti változatokra vonatkozó megjegyzést lásd Karacsonra valo Gloria c. jz.

A Vízkereszt nyolcadával záruló karácsonyi és a húsvéti ünnepkört bevezető Hetvened vasárnap közé a Missale Romanum—ban hat vasárnap (ill. hét) kerül. Ezek száma a Húsvét évenként változó idejének megfelelően kevesebb is lehet. Ennek az időszaknak elnevezése az egyházi évben „közbeeső idő” (tempus  intermedium); a másik „közbeeső idő” a Pünkösd utáni huszonnégy vasárnap. Mai elnevezéssel erre a két időre esnek az évközi (tempus per annum) vasárnapok. A karácsonyi ünnepkör utáni közbeeső időt a kassai Cantus catholici szerkesztője külön fejezet-címmel jelölte, amely alá a Viz-Kereszt utánra valo Enekek —et gyűjtötte össze (164–201. 1.). Jelen kötetben ezek közül a miseénekek ( Kyrie [Kyrie eleison, Kyrie eleison…], Gloria [Dicsösség Mennyben Istennek…], Patrem [Hiszünk egy igaz Istenben…], Sanctus [Sanctus, ter Sanctus Dominus Deus, Sanctus in excelsis…], Agnus [Agnus Dei, qui tollis peccata universa Mundi…] c.) a Közönséges időkre c. részben, a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére valók (Gyerta szentelö Bóldog Aszszony napjára , Azon napra való prócessióban, Gyerta szentelö Bóldog Aszszony nap utánra való antiphona ,  Ave regina coelorum c.) a Mária-énekek között, végül három ének ( [Adgy szent békességet…], [Bövséges irgalmu, Isten nagy hatalmu…], [Isten irgalma, Erös hatalma, Légy Földünk óltalma…] sz.) a tartalmi szempontok szerint kialakított Jézus nevéről c. részben találhatók.

Lásd még a Közönséges időre és vasárnapokra való énekek bevezetését