A pünkösd a harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelének és az Egyház születésének ünnepe. Neve (Dominica Pentecostes) görög eredetű és ötvenediket jelent, mivel az ünnep a húsvét utáni ötvenedik napra esik. A bibliai történetet és az ősegyház életének a pünkösdi csoda után meginduló eseményeit  az ünnep és az azt követő nyolcad napi miséjének leckéiben az Apostolok Cselekedeteiből vett szakaszok foglalják össze (vö. Missale Romanum). Az énekek (Cantus de Spiritu Sancto) a Szentlélekre vonatkozó hittani tanítás költői összefoglalásai (vö. Schütz 1937, I, 401–2, 407–8, 437; II, 431).

Irodalom: Mihályfi 1933, 156–7; Bálint 1938, 251–257; Bálint 1973, 333–342.

A XVII. század első feléből való pünkösdi énekek: RMKT XVII./7, 138., 139., 140., 173., 178., 180. sz.