Az Oltáriszentség (De Sanctissimo Eucharistiae Sacramento, A szent Oltári Szentségröl) a kenyér és a bor színe alatt jelen lévő Krisztus titka. E misztériumról szóló énekek egy része a szentmisén az Úrfelmutatás után vagy a szentáldozás körül használatosak. Más részük viszont az oltárszekrényben  (tabernaculum) őrzött, ünnepélyes alkalmakkor, litánia keretében vagy máskor a hívek elé imádásra kitett vagy körmeneten nyilvánosan tisztelt Oltáriszentség tiszteletére szólnak.

Az Oltáriszentség alapításának ünnepe Nagycsütörtök, az utolsó vacsora napja. A fő ünnep az Úrnapja (Sollemnitas Corporis Christi de Sanctissimo Eucharistiae Sacramento), a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön. Az ünneplés a XIII. század derekán jött szokásba. A legjelentősebb latin  liturgikus verseknek, a magyarra is lefordított sequentiának, hymnusoknak Aquinói Szent Tamás (1225–1274) a szerzője (Lauda Sion Salvatorem, Pante lingua gloriosi Corporis, Adoro te devote latens deitas).

Irodalom: Mihályfi 1933, 159–160, 644–647; Bálint 1973, 343–359.

A XVII. század első feléből származó oltáriszentségi énekek: RMKT XVII./7, 1., 2., 6., 12., 13., 14., 73., 74. , 82., 147. , 148., 155. , 156., 158. , 170., 170/A. , 172. sz.