Az egyházi évben a fő ünnepkörökön kívül két ún. „közbeeső idő” (tempus intermedium) van: a karácsonyi ünnepkört záró Vízkereszt utáni hat vasárnap, és a húsvéti ünnepkört befejező Pünkösd utáni huszonnégy vasárnap. A szerkönyvek rubrikáiban ezt a két időszakot De tempore terminussal jelölték. A  XVII. századi kéziratos és nyomtatott énekeskönyvek fejezetcímeiben erre utalnak a Közönséges üdökre és vasárnapokra, a Cantus communes vagy a Cantus de tempore kifejezések.

Ebben a részben összegyűjtve találhatók az év folyamán a különféle alkalmakkor használt olyan énekek is (reggeli-esti, prédikáció előtti-utáni énekek, verses közgyónások, Miatyánk- vagy zsoltárparafrázisok, stb.), amelyeket a népi ájtatosságokon általában és az időszaktól függetlenül énekeltek. Ezt sugallják  a források is, amelyeknek ide vonatkozó megjegyzései a tartalmi leírásnál vagy az egyes énekek jegyzeteiben találhatók.

Lásd még a Vízkereszt napjára való énekek bevezetését.

Irodalom: Mihályfi 1933, 126–9, 158–66.

A XVII. század első feléből Közönséges időre és vasárnapokra való énekek: RMKT XVII./2, 59 –64. sz., 75–82. sz.; RMKT XVII./7, 15., 16., 19–21., 87., 137., 145., 146., 171., 181., 185., 214., 223–231. sz.