Ite meae, felix… – Vergilius: Eclogák I. 74–78. Lakatos István fordításában: „Menj tova, hajdan olyan víg nyáj, gödölyék, fel, utunkra! / Már lepihenve, mohos barlangomból sose látom, / messzi tetőknek mint függtök tövises meredélyén; / nem dúdolom dalaim se; legelni lucerna virágát / s friss fűzet, gida-nyáj, más pásztor hajt ki ezentúl.”