…De amikor sok hányattatásim után egy jóltévő hab, ha idegen partra is, de csak partra kivetett vólna: úgy jártam én is, mint ama régi filozófus, ki hajótörése után egy esmeretlen szigetbe vettetett vólna, láta annak partján rajzolva mathesisi* képecskéket és figurákat, mellynek első megpillantására, a nem várt öröm megcsókoltatta vele a főldet s így kiáltott ki belőle: Semmi baj sincs, édes társaim, emberek nyomdokait szemlélem! s örömmel fogadta el ennyi bajai után ez idegen főldnek barátságos bíztatását. Ha nem fejtegetem is hosszasan, általlátjátok, tudom, célozásomat. Mert én is hányattatván az én gondolatim között egyfelé-másfelé, bizonytalan tévelygéssel, egy tőlünk idegen, tudjátok, mellyik partra vetett ki az akkor is nem kedvező szél, körülnéztem bámúló szemekkel az esmeretlen vidéket, megláttam a reá írt mathematika rajzolatokat, örültem, megéledtem s ezt kiáltván: Semmi baj sincs, emberek nyomdokait szemlélem! elfogadtam e partot, mint nyugtató helyemet. A mathesis*, Uraim, minden vallásba, minden országba, minden rend és gondolkozás formájába egy. Láttál-é olly ostoba babonást vagy olly vakmerő eretneket, aki valamelly ágazatját tagadta volna? Tudsz-é olly különböző rendtartású országot, mellyben a mathesis* igazságairól ártikulusokat* hoztak vólna, és vagy egy, vagy más cikkelye változást vagy tilalmat szenvedett vólna? Se klíma, se temperamentum, sem társalkodás, sem nevelés, sem praeiudicium* nem fonhat olly látást változtató ködöt ennek mindenfelé kiderült egén, mint amilyennel barnúl a vallásnak, a bölcselkedésnek és a törvényezésnek, néha vékony homállyal, néha feketés felhőkkel borongó horizontja. Ezért megérdemli ő a tiszteletet, minden bizonytalanságot, visszálkodást és tilalmazott elmélkedést kerülni óhajtó lélektől. Ezért lettem én is az ő felemelt gondolkozású híveinek, az értelem rendes nyomain, követője.