Fülszöveg

1795. június 15-én Csokonai Vitéz Mihály beszédet intézett tanítványaihoz a debreceni kollégiumban. A fiatal tanár búcsúbeszéde volt ez: jól tudta, hogy professzorai nem bocsátják meg engedetlenségét, "illetlen" nyilatkozatait, pesti útját, amelyet tilalmuk ellenére tett - a legenda szerint - látta is Martinovicsnak s társainak kivégzését a Vérmezőn. Jól tudta, hogy Debrecenben előbb vagy utóbb felelnie kell mindezért. A költő nem várja meg, hogy fejére olvassák a vádakat. Elébe siet az eseményeknek: mielőtt bárki felszólíthatná, saját akaratából, emelt fővel mond búcsút Debrecennek. E híres kollégiumi búcsúbeszéden kívül még négy fennmaradt Csokonai-beszédet tartalmaz e kötet: többek között a Halotti versek-et, a költő legérdekeseb filozófiai költeményét.