Második András – II. András magyar király (uralkodott: 1205–1235); Virág Benedek még Andrásnak mondja Árpád-házi királyunkat, később a névhasználat az Endre mellett állapodott meg. II. András, azaz II. Endre első felesége Andechsi Gertrúd meráni hercegnő († 1213), második felesége Capet-Courtenay Jolán francia hercegnő († 1233), harmadik felesége Estei Beatrix, az anconai őrgróf lánya volt. Elsőszülött fia Béla (IV, Béla, uralkodott: 1235–1270; felesége Laszkarisz Mária niceai császárlány), másodszülött fia Kálmán (halicsi király, † 1241; felesége Salome krakkói hercegnő), harmadszülött fia Endre † 1234). Leányai: Erzsébet (Szent Erzsébet 1207–1231, férje Thüringiai Lajos őrgróf), Mária († 1237, férje II. Asen János bolgár cár), Jolán † 1251, férje I. Jakab aragóniai király). A harmadik házasságából született, II. Endre halála után édesanyjával külföldre menekült István herceg az utolsó Árpád-házi király (III. Endre, uralkodott: 1290–1301) apja volt.

II. Endre uralkodása kezdetén tudatos politikai megfontolással a királyi birtokok eladományozására alapozott uralkodói-politikai gyakorlatot alakított ki (nove institutiones = új berendezkedés). A királyi jövedelmek ebből következő csökkenését királyi adókkal, regálékkal kívánta ellensúlyozni. Nagyon leegyszerűsítve: a természeti gazdálkodásról az árutermelő gazdálkodásra akart áttérni gyorsított ütemben akkor, amikor erre az ország gazdasági és társadalmi feltételei még éretlenek voltak. Ez a politika kiélezte az országlakosság különböző rétegei és csoportjai közötti érdekellentéteket, kiélezte a király és a különböző érdekcsoportok közötti ellentéteket, szembeállította az egyház hatalmasait a királyi hatalommal, s a király és a trónörökös Béla herceg között is viszályt szított. Az Aranybulla elsősorban a szerviens réteg jogait rögzítette, a király és az egyház hatalmát nem egy vonatkozásban korlátozta, bizonyos nagybirtokos csoportok érdekeit szolgálta. De az Aranybulla rendelkezéseit már a királyi okirat kibocsátása pillanatában sem tartották be, egyházi és világi hatalmasságok egyaránt támadták, s a politikai harc eredményeképpen született meg az 1231-ben kibocsátott új okirat, amely számos ponton módosította az 1222-ben keletkezett szöveget. Az 1231-ben kibocsátott szöveg elsősorban az egyházi nagybirtokosság érdekeit szolgálta, s míg 1222-ben az Aranybulla az uralkodó osztály egyházi és világi előkelőinek egyaránt megadta az ellenállás jogát, 1231-ben ez csupán az esztergomi érsek joga lett: egyházi kiközösítéssel sújthatta a királyt.