a kormány jószándéka – Eötvös az 1840. évi országgyűlés XXIX. törvénycikkelyére hivatkozik:

A ZSIDÓKRÓL

 

Addig is, míg a zsidók állapotjáról a törvény bővebben rendelkezik, ezúttal határoztatik:

1. § Mindazon zsidók, kik az Országban vagy kapcsolt Részekben születtek, valamint szinte azok is, kik az itteni lakásra törvényes úton engedelmet nyertek, ha ellenök erkölcsi magokviseletök tekintetéből bebizonyított alapos kifogás nincsen, az egész Országban és kapcsolt Részekben akárhol szabadón lakhatnak – kivévén egyedül az 1791. esztendei 38. törvénycikkelyben említett bányavárosokat s azon helyeket, mellyekből a bányák és bányászi intézetek tekintetéből törvényes régi szokás mellett jelenleg kizárva vannak.

2. § A fennálló feltételek mellett gyárokat a zsidók is állíthatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével is űzhetnek, s ifjaikat ezekben taníthatják – azon tudományokat pedig és szép mesterségeket, miknek gyakorlatában eddig is voltak, ezután is gyakorolhatják.

3. § Egyébiránt köteleztetnek, hogy állandó vezeték- és tulajdonnevekkel éljenek, a születendők pedig vallásuk papjai által vezetendő anyakönyvben bejegyeztessenek; továbbá kötelesek

4. § Minden okleveleket és szerződéseket a Hazában és a kapcsolt Részekben divatozó élő nyelven szerkeszteni.

5. § Amennyiben az izraeliták polgári telkeknek (fundus) szabad szerezhetése gyakorlatában lennének, az ily városokban ezen gyakorlat jövendőre nézve is megállapíttatik.

6. § Minden ezen törvénnyel ellenkező törvény, szokás, rendelet vagy határozat eltörültetik és megszüntetik.