Azok, kik a honszeretetet mintegy emberi ösztönnek tartva, a nescio qua natale solum dulcedine conctos allicit^* szerént azt hiszik, hogy ez érzemény akaratlanul, mintegy gondolat nélkül támad az emberi kebelben, s nem polgári állásától, hanem a földhöz való ragaszkodásától függ, elfelejtik, hogy ezen erényt csak oly nemzeteknél találjuk, melyek a műveltségnek bizonyos fokát már elérték; elfelejtik, hogy gyarmatok mindig anyaországokat gyűlölik leginkább, s hogy mindazon bájnak, melyet emlékeink bizonyos helyek körül vonnak, a honszeretet oka már azért nem lehet, mert ezen emlékek legfellebb nevelésünk helyét tehetik kedvessé, s mert ha a honszeretet ezen érzeményen alapulna, olyanoknál, kik hazájokon kívül neveltettek, nem is létezhetnék: ezt pedig nem fogja senki állíthatni.