Előszó

Az elmúlt másfél évtizedben a közép-európai térség országaiban az 1990 körüli rendszerváltások és a piacgazdálkodásra való áttérés következtében korszakos jelentőségű társadalmi átalakulások történtek. Ezeknek egyes részjelenségeire a társadalomkutatók számos esetben felhívták a tudományos és politikai közélet figyelmét, de az alapvető kutatásokhoz és elemzésekhez eszközeik nem minden esetben voltak elégségesek. A szociológiai jellegű feltárások mellett ilyen - egész országokat lefedő - vizsgálatokhoz a népszámlálási adatok feldolgozása és kiértékelése elengedhetetlenül szükséges. Az 1990 körül megtartott népszámlálások adatsorai ennek a kihívásnak még csak a lehetőségéről adtak számot, a társadalmi folyamatok szintjén még csak a változások kezdetei voltak regisztrálhatók, a folyamatok számszerűleg néhány évvel később jelentek meg az egyes országok statisztikáiban (az iskolai végzettség mutatóinak és az egyes gazdasági ágazatokhoz tartozók arányának változásai, a munkanélküliek számának növekedése stb.). A Magyarországon és a környező országokban a 2000. évet követően megrendezett népszámlálások több vonatkozásban is meghatározó jelentőséggel bírnak, hiszen a régió országaiban - kivéve Ausztriát - ez a rendszerváltás után megrendezett második népszámlálás, azonban az első olyan cenzus, amely a rendszerváltás utáni társadalomfejlődés következményeiről is látleletet nyújt.

A posztszocialista társadalmak átalakulása, a nagymértékű munkanélküliség megjelenése, az országonként eltérő ideig tartó gazdasági recesszió, az elszegényedő szociálpolitika, a lakáshoz, lakhatáshoz jutás lehetőségeinek beszűkülése a '80-as években is már zömmel csökkenő népességű, illetve lassuló népességnövekedésű országok lakosságszáma alakulásának további csökkenését eredményezték. Ezzel párhuzamosan a határok megnyitása a szocialista időszaktól eltérő élet- és életmód-stratégiák kialakítását tette lehetővé, elsősorban a fiatalok kisebb-nagyobb rétegeinél. A hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi munka, tanulás lehetősége szintén a reprodukciós folyamatok csökkenését erősítette. (Ezen belül - a határon túl élő magyarok számára is - felerősödött a Magyarországon történő tanulás, munkavállalás lehetősége.) Általános trenddé vált a "késleltetett" házasságkötés, mely éves szinten a házasságkötések számának csökkenésében és az együtt élők számának emelkedésében mutatkozott meg - ez pedig a megelőző évtizedben is csökkenő születések számának még gyorsabb apadását eredményezte. Látnunk kell a régió egyes országaiban lezajlott folyamatok gyökeresen eltérő vonatkozásait. Az egyes országok eltérő demográfiai, gazdasági, politikai, etnikai potenciállal lépték át a helyi rendszerváltások startvonalát, eltérő fejlődésük volt a '90-es években, s a 2000 körüli évek cenzusai is eltérő fejlődésről nyújtanak látleletet. A "példásan tanuló" Magyarországgal vagy Szlovéniával szemben az anarchiában és gazdasági kilátástalanságban leledző Ukrajna között nagyon változatos átmenet mutatkozik: az utolsó pillanatban "jó útra tért" Szlovákia mellett a balkáni államok nehezebben meghatározható, de egyértelműen kedvezőtlenebb helyzetben vannak. A fokozatosan demokratizálódó, de gazdaságilag még lemaradt Romániával szemben Horvátország a délszláv háború kataklizmájából lassan látszik magára találni, Jugoszláviában pedig - egyelőre - csak felvillannak a kibontakozás perspektívái. E madártávlatból megfogalmazott társadalmi-politikai pillanatfelvétel előterében már jobban kidomborodnak az egyes országok demográfiai és társadalomszerkezeti fejlődésének súlypontjai.

A Teleki László Intézetben 2002. november 7-én második alkalommal került sor egy teljes egészében demográfiai, illetve a közép-európai országok népszámlálási gyakorlatával foglalkozó konferenciára. A szervezés közben érkezett hírek arról informáltak bennünket, hogy az első közzétett (horvátországi, szlovákiai és romániai) adatok szerint a kárpát-medencei magyarság - egyébként prognosztizált - fogyása minden előzetes várakozásnál nagyobb mértékű. Természetesen erre azonnal reagálnunk kellett, s a konferencia szerkezetét és témáját jelentősmértékben átszerveztük és a határokon túli magyar közösségekkel foglalkozó előadások számát megnöveltük.

Konferenciánk első részében előadóink a hét szomszédos országban és Magyarországon bekövetkezett demográfiai, település- és társadalomszerkezeti változásokat elemezték, elsősorban a két utolsó (1990, illetve 2000 körüli) népszámlálások adataira támaszkodva. Ismertették az egyes országok etnikai összetételében bekövetkezett általános változásokat - számos esetben figyelembe véve az egyes országok kisebbségpolitikájának következményeit is. A második szekcióban a környező országokban élőmagyarság számában bekövetkezett változások okait vizsgáltuk, mert az általánossá váló népességfogyás, a negatív természetes szaporodás a legjelentősebb mértékben itt mutatkozott, de a népmozgalmi és a migrációs adatok alapján levonható első következtetések - úgy tűnik - csak részben adtak magyarázatot ezekre a változásokra.

A kötetben szereplő tanulmányok alapjában véve az előadások írott, kiegészített változatainak tekinthetők, de számos esetben tartalmilag többek annál, hiszen szerzőtársainkkal együtt az elmúlt fél évben megjelent új adatokat még az utolsó pillanat után is megpróbáltuk feldolgozni és beépíteni.

...

Az utolsó népszámlálások egyes, egészen friss adatsorainak hozzáférhetőségét annyira fontosnak és hasznosnak éreztük, hogy a témával foglalkozó kollégák és érdeklődők számára ezek közül néhányat mellékletben közzéteszünk.

Ez a konferencia egy kutatás kiindulópontját jelentette, amely a Határon Túli Magyarok Hivatala felkérésére a térség magyar közösségeinek demográfiai helyzetét és kilátásait elemzi.