Kodolányi János (1899–1969) – a jeles magyar író cikksorozata három évvel korábban jelent meg a Pesti Naplóban. (Egy magyar vidék pusztulása. 1926. május 7.; Az egyke nyomán, Baranyában. 1926. május 21.; Lehet-e az egykének gátat vetni? 1926. június 3.) A három írás némileg átdolgozva önálló röpiratként is megjelent: A hazugság öl. Memorandum Huszár Károlyhoz, a parlament alelnökéhez. (Bp. 1927.) Fülephez hasonlóan kiindulópontként az egyke-kérdés okainak összetettségét hangsúlyozta Kodolányi már 1927-ben: „Ma már, amikor vannak, akik szembe mernek nézni a valósággal, meg lehet mondani, hogy az ormánsági egykének is ugyanazok az okai, amelyek az egész ország fokozatos pusztulásának s az egész magyar kultúra korhadásának: az általános, egyetemes nemzeti érdekek helyében egyéni, avagy osztályérdekeket szolgáló gazdaságpolitika. De mondhatnánk, mint ahogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál mondották is, hogy az okok lélektaniak, vagy vallásiak, hogy a református vallásban nincs meg az az erkölcsi erő, amely híveit az egyenes úton, tehát az egészség útján megtarthatná. Mondhatnánk, hogy a népnevelés hiányában rejlik az ok, mint ahogy azt a közoktatással foglalkozók teszik. Mondhatnánk, hogy orvosiak, mint ahogy az orvosok tették. Azonban mindezek az okok nem csupán egymagukban, hanem valamennyien egyszerre okozzák az egyke terjedését. ” (Kodolányi János: A hazugság öl. I. k. 2.)