Werbőczy István (1458–1541) – magyar köznemes, ítélőmester, királyi személynök, nádor, kancellár; a parasztháború leverése után egyik kezdeményezője és megfogalmazója a jobbágyokat sújtó törvényeknek. Az 1517-ben megjelent Tripartitum (Harmadik rész. 25:2.) így ítélkezik: „És ámbár mind ezen népségek (a királyi jász-, kún-, orosz- és bolgárokat kivéve) ekkori oly szabadság előjogával bírtak, hogy a törvényes földbér letétele s adósságaik kifizetése után, lakhelyeikről tetszésök szerint máshová szabadon költözhettek lakás végett; de ezen szabadságukat a múlt nyáron, ama leggonoszabb Székely György nevű haramia vezérlete alatt, egész nemesség ellen támasztott kuruc pártütés- és lázadó felkelésök, és ennél fogva örökös hűtlenségbe esésök miatt végképp elvesztették, s most már földesuraiknak mint örökös parasztok merőben alávettetvék.” (Werbőczy István Hármaskönyve. Pest. 1864. 349–350.)