Fülszöveg

"E kis tanulmányban a magyarság származásának bonyolult sok helyt ellentmondó kérdését próbáltam bemutatni röviden s közvetlenül, mintha falumbéli ismerőseimnek beszéltem volna. Vagyis szigorúan tárgyilagos voltam... komolyan népszerűsítettem." - emlékezik művére Illyés Gyula. Pedig e tanulmány 1939-ben jóval többet jelentett a magyarok nyelvrokonainak népszerűsítő bemutatásánál, politikai tett volt.

A szerző - miután megvizsgálta az összes származástani, nyelvészeti és lélektani érveket - a magyarság lényegét a szabadság iránti olthatatlan vágyban jelöli meg, ezzel egyértelműen erkölcsi kategóriává nemesítve e fogalmat. "A magyar az - írja - aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki e népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán magát is sértve érzi emberi, magyari mivoltában."