Tamás püspök – Janusnak Ammanatushoz írott fontos levelét Huszti József így kommentálja: „Összeköttetéseiknek fennmaradt emlékei közül kétségtelenül a legérdekesebb az a levél, amelyben Janus Ammanatinak a Debrenthei Tamás zágrábi püspököt pártfogásába vevő soraira válaszol. A zágrábi püspökség körüli zavarok már régebben, 1454-ben elkezdődtek, s szinte egy évtizeden át tartottak. Debrenthei Tamás mellett a Cilleitől támogatott Montschiedel, majd Csupor Demeter, végül 1462-től kezdve Vitéz János is szerepelt ebben a nehéz és bonyolult ügyben, amelynek következményeként az egyházmegye anyagi és lelki vezetése egy időre teljesen szétzüllött. Debrenthei Tamásnak sikerült Rómában a maga számára többek között megnyernie Ammanatit, aki viszont Janus Pannoniushoz fordult. Szerinte Tamást erőszakosan és jogtalanul távolították el a püspöki székből, s ha Janus akarná, az ügyet méltányosan el lehetne intézni. Janus ez esetben, bár igyekszik simán udvarias maradni, erélyesen védekezik. Emelt fővel (recta fronte) vallja, hogy helytáll tetteiért: neki Tamás püspökkel semmi közösködése nem volt, s ügyét inkább pártolta, mint akadályozta, nem annyira a püspök személyére való tekintetből, mint inkább békesség okából. Janus szavaiból nyilvánvalóan kitetszik, hogy Tamás püspököt személy szerint nem sokra becsüli, s szinte csodálkozik rajta, hogyan sikerült neki olyan előkelő és jóindulatú pártfogóra szert tenni, mint Ammanati. Állításainak igazolása céljából hivatkozik Márkus knini püspökre. Az udvarias szavak mögött különösen határozott Janus akkor, midőn arról beszél, hogy a befolyásának nagyságáról szóló hírek legalábbis túlzottak.” (Huszti József: Janus Pannonius. Pécs. 1931. 195–196.)