Előszó

Mint ahogyan azt már a népmeséinkből is tudjuk, minden ember valamiféle úton jár, vagyis valami bizonyos, a lelki szeme előtt kezdetben még csak "lebegő", viszont az esetleges időközbeni módosítások ellenére is hamarosan már egyre élesebb kontúrokkal rendelkező cél irányában mozog.

Mi emberi tudatok most éppen az élet útján járunk, azonban mindez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy tökéletesen tisztában is vagyunk az életünk igazi céljával. Az viszont mindenképpen megváltoztathatatlan igazság marad, hogy minden úton járó ember a teljes tudást, a teljes és igaz ismeretet keresi, és az ezzel kapcsolatos érzéseit kívánja itt a Földön (is) átélni, azaz megtapasztalni.

Az előbb állítottak igazsága azonban, mint ahogyan az a relatívizmus szerint minden más egyéb igazság esetében is van, relatív. Ami tehát az egyik ember számára meggyőződésből elhitten igaz, az a másik ember számára akár még teljesen is valótlan, sőt valószerűtlen is lehet.

Ha azonban minden vallás, tudomány, művészet, vagyis lényegében minden egyéni emberekből álló csoport, de akár csak egyén is, egyenrangúan kínálná a "saját" igazságait, és független lenne minden egyéni szemléletmódtól illetve megközelítéstől, akkor még talán meg is ismerhetnénk belőlük vagy általuk a már valóban abszolút igazságokat is. Az viszont szintén tény, hogy igazából senki nem hiszi, hogy egyáltalán nincsen igazság. Az életünk során ugyanis állandó jelleggel kisebb és nagyobb igazságokra, mint valami módon a számunkra valaki által már bebizonyított igazságokra bízzuk magunkat. Ám ezek többnyire csak magunk alkotta szabályok illetve törvények, mintsem valódi azaz "kendőzetlen", és megdönthetetlen igazságok.

A legtöbb ember által ismert könyv, a Biblia szerint Jézus egyéni életcélja az Egyetlen Isten, az egymaga is mindenre és mindenkire hatni képes Isten igazságának hirdetése, lényegében tehát az Isten egyedül igazán valós (igaz) létezésnek a bizonyítása volt. Jézus tehát nagyon is elképzelhetően tökéletesen teljes volt az igazsággal, és sajnos azóta még ma sem tudja senki sem teljesen és hitelt érdemlően azt állítani magáról, hogy birtokában van a teljes igazságnak.

Néha azonban úgy tűnik, hogy az igazság megváltoztatható, manipulálható, valójában azonban megváltoztathatatlan. Tudatlansággal, káros hagyományokkal azonban be lehet szennyezni talán még az abszolút igazságot is, viszont eltörölni azt soha nem lehet még velük sem.

Az "igaz ember" szinte szüntelenül az igazság forrásait keresi, és ha eléggé állhatatos, akkor valóban erekre, patakokra, folyókra majd folyamokra talál, végül pedig el is jut az igazság tengeréig. Eljut tehát egészen a teljes és végtelen igazságig, miáltal maga is új forrássá válik, és ekkor ébred rá, hogy maga is mindig része volt az "Egésznek", vagyis a tudat mindig fejlődő végtelen tengerének. Rájön azonban a tudatunk arra is, hogy mindig együtt kell működnünk minden és mindenki javára, hiszen mindannyian egyetlen egység, az "Isteni Egység" szolgálói vagyunk.

Az igazság tehát az, hogy ezzel a legnagyobb Egésszel kellene végre már eggyéválnunk, vagyis a minden létezőt magába foglaló végtelen tengerbe, a tengernyi értelmet jelentő abszolút igazságba, de legelőször is a legtisztább Isten-Tudatba annak szerves részeként kellene beleolvadnunk. Legvégül pedig, mintegy tehát már egy egységben vele, a még őt is önmagába belefoglaló Igaz Istenbe. Az igazság lényegében tehát egyenlő a tiszta tudat eredeti szellemi mivoltával is.

...