Oláh Miklós (1493–1568) – humanista történetíró; Mátyás király híres könyvtárát így írja le: „A déli oldalon, a várostól nem messze van a vár, mely kiválóan fel van szerelve mindenféle erődítményekkel, ezenkívül gyönyörű épületei, művészi boltívei, aranyozott és színesre festett faburkolatai oly ragyogóak, hogy ámulatra késztetnek. Fekvésén és a királyi palotán kívül neves volt Alamizsnás Szent János ereklyéje révén, valamint nevezetesek és csodálatot keltőek voltak Corvin Mátyás király könyvtártermei. Ott, amerre a belső könyvtár oldalából a felé a hely felé vezet az út, ahol a király az istentiszteletet szokta hallgatni, és amelyet a Szent János kápolnánál törtek, két boltíves terem találkozik. Az egyik tele volt görög irattekercsekkel, melyeket a király nagy gonddal és fáradsággal részint Görögország szívéből, részint más keleti vidékekről gyűjtött ott össze. A másikban, a beljebb fekvőben voltak a latin nyelvű kódexek, az elemi dolgoktól kezdve a tudományok ormaiig valamennyien, tokok és polcok általrendben elkülönítve. Mindegyiket színes, aranyos selymek borították, és jelzetekkel voltak ellátva a szerint a fajta és tudományág szerint, amelybe a könyveket osztották. A tekercsek nagyrészt selyembe kötött hártyák voltak, aranyozott ezüst tekercsgombokkal és kapcsokkal. Az öregektől hallottam, hogy Mátyás király, míg csak élt, állandóan mintegy harminc írnokot tartott, akik a festészetben is ügyesek voltak. Már az ő halála után magam is ismertem legtöbbjüket. Majdnem valamennyi görög és latin kódexet ők írták le. A dalmát Raguzai Félix volt a vezetőjük; már öreg ember volt, mikor megismertem, s nemcsak görögül és latinul tudott, de a szír és arab nyelveken is. Ezenkívül magában a festészetben is nagy gyakorlata volt, és így serényen ügyelt, nehogy valami hiba csússzék a leírt könyvekbe. Ezenkívül még két könyvtár volt a vár különböző helyein, de már nem értek fel az előbbiekkel." (A renaissance Magyarországon. I. k. 569-570.)