„második Attila” – Callimachus és Oláh Miklós művei után Thuróczy János népszerűsíti a gondolatot: Mátyást hasonlítja Attilához: "Még az a nagy Mohamed, akinek lándzsája senkinek nem kegyelmez – még ő sem merte nyílt csatában próbára tenni ennek a királynak az erejét. Jajca vára alól is – amint elmondottuk – meg Moldvából is ész nélkül elfutott a kardja elől, és reményeiben csalatkozva tért vissza saját földjére. Maga a végzet vitte győzelemre ezt a királyt. Tetteinek dicsőítésére az alábbi verset szerezték:

Ennek a királynak tárháza és asztala ragyog az ékességtől és drágaságtól, pompás felszerelési tárgyaktól, arany- és ezüstedényektől és -serlegektől, és úgy hisszük, Magyarország egy királya sem volt ennyire dicsőséges.” (Thuróczy János: A magyarok krónikája. Bp. 1978. 454.)