Fülszöveg

1940-ben borús égbolt alatt ünnepelte az ország Hunyadi Mátyás születésének félezredik évfordulóját. Mátyásét, az utolsó nagy királyét, aki erős, tekintélyes államot hagyott méltatlan utódaira. Mátyásét, az igazságosét, aki már életében a népmesék, vándortrufák mindig győzelmes hőse lett, aki mindig megjelent ott - álruhában, ha kellett -, hol szükség volt reá, hogy törvényt tegyen. Mátyásét, aki az ország "zivataros századaiban" a magyar függetlenség szimbólumává nőtt. Róla beszél gondolatgazdag esszéjében a magyar humanizmus európai hírű kutatója, Kardos Tibor. Mátyásról, a németverőről, a függetlenről, az erősről, az igazságosról. 1940-ben, Budapesten.