Bevezetés

...

Az igazat megvallva az írásaim révén mintegy maguktól "előforduló", azaz még csak nem is másokéból lefordított ismeretek, mint szellemi igazságok javarészét tisztán szellemi úton kaptam, és hitem szerint Isten akaratából. Az írások egy részét azonban magam is más írásokból merítettem, viszont minden esetben a hiteles szent írások irányadó elveire támaszkodva, és nem pedig a magam "eszes" értelmezésére hagyatkozva adtam illetve adom elő a megszerzett ismereteket.

Azt hiszem, hogy mára már teljesen egyértelmű, hogy az intelligenciánknak a jelentősebbik részét nem a fizikai, nem a tárgyi ismeretek, hanem a mindig elsősorban csak szellemi értelmi lehetőségű információk, egyszerűen tehát az értelmes szellemi ismeretek adják, melyek egyben lehetővé is teszik a maguk tárgyiasítását.

Nos, ha mi valamelyest értők vagy tudók szándékosan kiiktatjuk a mai olvasóból az eszme illetve elmefuttatás lehetőségét, és helyette csak könnyen eladható kész meséket, kész önmegvalósítási módozatokat "tálalunk" eléjük, akkor még egyáltalán nem biztos, hogy mi magunk is elértük illetve elérjük velük az életünk értelmét vagy célját. Legalábbis nekem ez a nézetem. Ez így a véleményem szerint pusztán csak a saját magunk számára is elsősorban csak anyagi, mintsem szellemi hasznot hozó üres ígérgetések szintjén marad. Ebből tehát soha nem lesz igazi "teljesítés", kielégülés vagy kiegészülés, beteljesedés avagy "nirvána". Főképpen tehát a mi részünkről nem.

A kellő és igazi önismeret hiányában ugyanis senki sem lehet képes magát igazán (teljes tökéletesen) és maga megvalósítani, ameddig ez a világ világnak neveztetik, addig az így "kínált" módszerekkel biztosan nem.

Nekem például a már kész állapotban lévő, "megvehető", és azonnal vagy bármikor "beváltható" (alkalmazható) megvilágosodási lehetőség vagy módszer már nem is kellene. Nem kellene, még ha esetleg létezne, akkor sem, mert ahhoz még csak értelmes azaz intelligens emberré sem kellett volna felfejlődnöm, hogy az elérhető, megszerezhető legyen a számomra is. Az esetben ugyanis egyszerűen csak meg kellene vennem, és az máris az enyém lehetne. Akkor viszont mi értelme lenne ennek az egész "cécónak", az igazán teljesség intelligens azaz értelmes módon, az értelemmel együtt, vele mintegy karöltve járva történő tökéletes megismerése folyamatának? Talán ezekről a tisztán szellemi dolgokról gondolkodjanak helyettünk "mások", az egyedül csak maguk és híveik szerint "hozzáértők", nekünk pedig e témában laikus embereknek csupán az legyen a dolgunk, hogy busásan megfizessük őket, vagyis hogy jó pénzért megvegyük tőlük az általuk közvetített tudást, bármit is mondanak nekünk, bármit is eltitkolnak előlünk?

Szerény véleményem szerint nagyon helytelen ez a hozzáállás, ez a szemlélet vagy inkább már szemléletmód, de sajnos a mai világ ezzel, nem pedig az igazsággal, a valós szellemi igazságokkal van tele. Az e világ tehát mondhatni, hogy szinte kizárólag csak a helytelen szemléletmódban teljes és közös. Nem hiszem, hogy mindez hosszútávon, vagyis továbbra is mindig csak előre menni, menni és menni, hanem a vad pörgésének a csúcsára eljutva inkább már csak hirtelen lelassulni, majd onnét pedig már minél hamarább, és talán lehet, hogy végérvényesen megállni fog. Legalábbis a mi számunkra, mint az emberek nagy közössége számára. Igen, itt már az életről, az egykori helyesről helytelenre már általunk megváltoztatott életről van szó.

Igen, ez az én nézetem, és örülök, hogy ugyan lehet, hogy egyben először és utoljára, de a jelen könyv révén megoszthatom Önökkel is.

Kérem, hogy ha a teljes megértéshez esetleg szükséges lenne, akkor többször is olvassák el az egyes fejezetet, de ha veszik a fáradtságot, akkor az egész könyvet is, és biztosak lehetnek benne, hogy akkor már Önök maguk is biztossággal "ragadhatják" magukhoz a benne úgy talán már nem is igazán rejtve megjelenülő tiszta értelmet. Minden kedves olvasómnak jó olvasást, és minél több megértést, és nem utolsósorban helyes befogadást kívánok.

A Teremtő Intelligencia jóvoltából: a "szerző".