Bevezetés

Ancsel Éva, mint szellemi fejlődésem egyik fontos, tiszteletre méltó nőalakja...

Ancsel Éva, Heller Ágnes, Hankiss Ágnes, Mohács Lívia, Lux Elvira, G Havas Katalin, Oriana Falacci, Lomb Kató, Bartha Csilla, Dr Szentiványi Ágnes, ... Néhány nő, akinek munkásságának, tanulmányainak áttanulmányozása nagy segítséget nyújtott szellemi fejlődésem során.

Ancsel Évát elsősorban "Az aszimmetrikus ember", és a "194 bekezdés az emberről, aforizmák" című műve alapján ismertem meg, mégis, leginkább az aforizmás kötetei alapján.

Amellett, hogy tisztelem, mint filozófust, talán ő maga is elnézné nekem, hogy tovább gondoltam, kiegészítettem, értelmezgettem, megforgattam gondolatait... hiszen a filozófia maga is erről szól - hogy lehetőleg minden oldalról megvizsgáljunk dolgokat, gondolatokat, eszméket, stb, mivel ez ősibb és eredendőbb hajlama az embernek, mint a konkrét, "szakosodottan" művelt tudományok. A filozófia, a filozofálás az emberiség nyiladozó értelmének olyan végtelen lehetőségével kecsegtető forrása, amiből az emberiesség mértéke állít majd irányt és céltudatosságot. Ha úgy vesszük - a filozofálás az emberré válás legelemibb jele lehetett, amikoris a szimbólumokkal kognitív műveleteket lettünk képesek elvégezni, és az egyre inkább erősödő nyelvhasználat is kezdte generációkon átívelően örökíteni a genetikus úton nem örökíthetőt, a közösség felgyülemlett és összegyűjtött közös tudását. A filozofálás tehát egyfajta törzsfejlődésünkből eredő, törvényszerűen jelentkező, az értelmi fejlődéshez elengedhetetlen fázis, ami egyaránt átalakulhat a szakosodott tudományok művelése felé, vagy az ideológiákat alátámasztó dogmatizmus felé, vagy megmaradhat ebben az örökké tartó "boldog állapotban", miszerint a filozófia azt jelenti, hogy a valóság értelmezését soha nem lehet, nem kell, és nem is szabad abbahagyni, mivel egyfajta visszatérő kényszerként állandóan jelentkezik művelésének igénye. Egyfajta tiszta állapot az, amit az általam megismert Ancsel Éva képviselt, stílusában talán Eric Fromm-hoz tudnám hasonlítani - legalábbis, azon a területen, ami minden filozófia egyik sarkalatos pontja, a vallásosság, és az istenhit terén (bár ennek pontos megítéléséhez még nem biztos hogy eléggé jól ismerem őket).

Különvéleményeim következőkben bemutatott alapját az "Ancsel Éva Összes Bekezdése" (Kossuth Kiadó, Bp., 1999) című kötet alapján készült, melyben a következő művek összesítése olvasható:

"Százkilencvennégy bekezdés az emberről" (Kossuth, 1987)

"Száznyolcvankét új bekezdés az emberről" (INTERART, 1989)

"Bekezdések az emberről 1987 - 1991" (HIBISZKUS KÖNYVKIADÓ, 1991)

"Ancsel Éva utolsó bekezdései" (Pesti műsor lap- és könyvkiadó Kft., 1993)

Számomra részben érthető, hogy miért választotta a filozófusnő a "bekezdés"-t, az írása kategóriájaként: aforizmának időnként túl hosszúak, tartalmukban időnként nem nyújtanak olyan evidenciaélményt, mint az aforizmáktól elvárható - ez azonban nem jelenti azt, hogy a sokszor "kimondhatatlan", "megfogalmazhatatlan" gondolatokat, esztétikai élményt nyújtó, megragadható metaforákkal közelíti meg.

Jelen írásban Ancsel Éva 416 Bekezdésére írtam mindösszesen 466 Különvéleményt, melyekkel a továbbgondolás, kiegészítés, pontosítás volt a célom.