Hamsun, Knut – a hányatott és merészen változatos életű norvég Knut Pedersen (1859–1952) írói neve; elsősorban Az éhség (1890) című regénye tette őt világhírűvé. Kassák alább valamely korabeli lapból egy nyilatkozatát idézi, és visszavonultságát, a politikai harcoktól való távolmaradását említi. 1935-ben ez még igaz volt. Hamsun azonban a norvég Hitler-barátok oldalára állt, politikailag támogatta Norvégia német megszállását. Kassák 1945. augusztus 4-én cikket írt Hamsunról; így kezdte búcsúztatóját: „Fejfát ácsolok egy embernek, aki a szó fizikai értelmében még meg sem halt. Él még, sőt annyira él, hogy káros magatartása miatt hazája fővárosában, Oslóban éppen a napokban tartóztatta le a rendőrség. Milyen kár, hogy Knut Hamsun, akit a magamfajta nyughatatlan lelkek szerte a világban rokonuknak éreztek, öregségére politikai bűnbeesésbe csábult. Pontosan talán maga sem tudná megmondani, mi térítette el a céltól, ami felé olyan csodálatra méltó kitartással és rátermettséggel szárnyalt hosszú évtizedeken át.” (in: Csavargók, alkotók. i. k. 566.)