Kassák Lajos írásának első része 1929-ben készült s jelent meg. (Csavargók világkongresszusa. Nyugat. 1929. szeptember. 349–352.) Csavargók, alkotók címmel jelent meg a második rész (Nyugat. 1935. november. 339350.), amely írás jelentősen rövidebb, vázlatosabb a későbbi tanulmánynál. A kidolgozott forma kéziratban maradt, s első ízben 1975-ben látott napvilágot. (Kassák Lajos: Csavargók, alkotók. Bp. 1975. 77–122.)
Tanulmányában Kassák számtalan műre, írásra, eseményre hivatkozik, hivatkozásai forrásait azonban többnyire nem jelöli meg. Így néha lehetetlen kideríteni, honnan merítette adatait. (Gregor Gog és Kunde című lapjáról vagy a stuttgarti csavargó világkongresszusról például nem sikerült közelebbit megtudnom.) Általában szabadon kezeli a forrásokat, Gorkij regényének, Hamsun elbeszélésének szövegét erősen rövidítve, a fordítás stílusát megjavítva közli; sokszor korabeli napilapok írásaiból, híranyagából emel ki részleteket, töredékmondatokat, s ma már lehetetlen megállapítani, honnan idézett s mennyire dolgozta át az eredeti szöveget. A lehetőség szerint igyekeztem mindenhol felkutatni s jelölni Kassák forrásait. De mértékadónak tekintem Rónay György (Kassák Lajos. Arcok és vallomások. Bp. 1971. 92.) megállapítását arról, mit jelentett Kassák ihletett gondolkodása számára a forrásmunka: Whitman „verseit már nem is kellett bővebben megismernie; minden hosszú, komoly jellemzés közöl idézeteket, és Kassáknak ennyi is elég lehetett, mindig is elég volt útjelzésnek, támogatásnak, eszméltetőnek, bátorításnak”.