Bevezetés

Az utóbbi évtizedekben egyértelművé vált, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem javítja az életminőséget. Az emberi egészséget is veszélyeztető környezeti károk, a kimerülő erőforrások, a csökkenő biodiverzitás, valamint az éghajlatváltozás egyre markánsabb megnyilvánulásai szükségessé tették, hogy a környezeti dimenzió bekerüljön a fejlett országok hosszú távú stratégiáiba. Mivel a gazdaság növekedésével a társadalmi egyenlőtlenségek nem csökkennek, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem az EU országaiban folyamatosan napirenden van. A fenntartható fejlődés tehát három pillérre: a gazdasági, a társadalmi és a környezeti pillérre épül.

A fenntartható fejlődés az Európai Unió egyik fő célkitűzése, amit az unióról szóló szerződés is megerősít. Az EU az 1992-ben Rio de Janeiroban tartott első Föld-csúcson kötelezettséget vállalt a fenntartható fejlődés megvalósítására. Az egész unióra érvényes fenntartható fejlődési stratégiát a 2001 júniusában Göteborgban tartott Európai Tanács-ülés elfogadta, melynek megújítása 2006-ban megtörtént. A stratégia fontos része a fenntarthatóság felé tett elmozdulás mérése, ezért az Európai Bizottság 2005 februárjában indikátorkészletet fogadott el erre vonatkozóan. Az Eurostat a mutatókat folyamatosan fejleszti.

1996-ban az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága az Agenda 21 célkitűzései alapján egy 134 mutatóból álló listára tett javaslatot, amit több országban teszteltek, az Eurostat pedig 1997-ben tanulmányt készített. A tesztelés után az ENSZ kiadta az 59 mutatóból álló felülvizsgált alapindikátorkészletet, ugyanakkor az Eurostat 2001-ben egy 63 indikátort bemutató kiadványt jelentetett meg.

2001-ben a Statisztikai Programbizottság munkacsoportot állított fel, amelynek célja az európai statisztikai rendszerbe illeszkedő fenntartható fejlődési indikátorkészlet kidolgozása. Az indikátorkészletet a Bizottság 2005 februárjában megvitatta, és közleményében jóváhagyta. A közlemény bemutatta a fenntartható fejlődés indikátorok fogalmi keretét, valamint az elfogadott mutatókészletet.

A 2002-ben, Johannesburgban tartott Fenntartható Fejlődés Föld-csúcson a johannesburgi deklaráció és a megvalósítási terv újra megerősítette az 1992-es riói állásfoglalást, aláhúzva a szegénység és a környezetvédelem kérdését. Megerősítette a nyilatkozatot továbbá a termelési és fogyasztási szokások, a vegyszerek használata, a biodiverzitás, a víz és az energia területén, valamint hangsúlyozta a civil társadalom szerepét és a partnerség előnyeit.

A kidolgozott indikátorkészlet 155 mutatót tartalmaz, melyek közül 34 jelenleg még nem állítható elő, további 11-et pedig "közelítő mutatóval" helyettesítettek. Az indikátorok tíz témakörben (gazdasági fejlődés; szegénység és társadalmi kirekesztettség; öregedő társadalom; egészség; éghajlatváltozás és energia; termelési és fogyasztási szokások; természeti erőforrások; közlekedés; jó kormányzás; globális partnerség) mutatják be a fenntartható fejlődés megvalósulásának állapotát.

A hazai kiadvány szerkezetének kialakításakor az Eurostat által kidolgozott témacsoport és mutatóstruktúrát alkalmaztuk, de az ajánlott tízből csak nyolcat mutatunk be. Tervünk a témakörök és az indikátorpaletta folyamatos bővítése.

A mutatók összeállítása során az Eurostat által publikált, "Measuring progress towards a more sustainable Europe, 2005" című munkára támaszkodtunk. Néhány fejezet pedig a KSH "Magyarország környezetterhelési mutatói, 2005" című kiadványa alapján készült.

Az európai indikátorkészlet mutatói hierarchikus rendszerben, három szinten helyezkednek el. Az első szinten lévő 12 indikátor (fő indikátorok) átfogó képet nyújtanak az egyes területeken végbemenő főbb tendenciákról. A második szinten található mutatók - az első szint mutatóival együtt - a fő célkitűzések megvalósulását mérik. A harmadik szint mutatói (elemző mutatók) egy-egy altéma mélyebb elemzésére adnak lehetőséget. Az első szinten 12, a második szinten 45, a harmadik szinten pedig 98 mutató található. A fejezetek a bevezetőt követően mindig az adott téma fő indikátorának bemutatásával kezdődnek, kivéve az "Egészség" fejezetet, amely esetében a fő indikátor előállításához szükséges adatok nem álltak rendelkezésre. Célunk az 1995-2005 közötti időszak bemutatása volt, ettől azokban az esetekben tértünk el, amikor az adatgyűjtési rendszer ezt nem tette lehetővé.

Reményeink szerint kötetünk rendszeres megjelenése hozzájárulhat a hazai fenntartható fejlődés méréséhez.