CÍMLAP
|
TARTALOM, AJÁNLÁS |
Tartalom
Ajánlás
Afrikai passzát
Nyilatkozat
Képeslap a kórházból
Gyónás
Közelítő ünnep
Frida Kahlóért
Csipkesorok
Anyajeggyé simulok
Száz halálon át
Ólomszürke november
Profán imádság
A felismerés összetört pillanatában
Válasz nélkül
Még egy kis leckéztetés
Megbocsáthatatlanul színtiszta alanyi vers
A megbocsátás menedékébe
Nonszensz
Feltámadás
Nem írok többé
Gordonkára hangszerelt tagadások
Eukarisztia - Felajánlás
Hárfára és szitárra hangszerelt létezés
Mindennapi bizonyosságaim
Reggeli felütések
Ott leszel - Julio Cortázar Átjárójába
Baalbeki látlat
A Hold körfűrésze
Anyám születésnapján
Amikor összevissza évszakok
Többvillanásos vakuzással
Időkiesés
Lényegbevágó töredékek
Játékvasút
Hozzád megyek - Csingiz Ajtmatovnak
Átlényegülés
Az ősz dobpergése
Agárdi rózsakert
Harangzúgás
Parafenemén Páromnak
Minden alkonyatkor
Emberszabású csillagképek
Mióta elmentél
Várlak
Reggeli dicsfényben
Akkor már
Szemhunyás nélkül - Arja Tiainen költőnek
Az idő szárnya
Utazás
Valahol Közép-Kelet Európában
Munch
Antigoné válasza - Urszula Koziol költőnek
Barbizoni elégiák
Volna Édenkert
Ajánlás
Lepke. Igen, egy lepke hozta zavarba Dsuang Dszi mestert.
Elbizonytalanodott. Ébren van? Álmodik? Szabadon szárnyalt, szárnyal,
szárnyal időtlen képzelete. Igaz, nem tudta azt sem, hogy mindez csakugyan
képzelet-e. Mivel, biztos válasz híján volt: ébren maradt, azaz folyvást
elbizonytalanodva álmodott tovább. Költői kérdések sorát tette föl
önmagának, nyugtalanul. Köztük ezt: a lepke álmodja-e őt vagy ő a lepkét,
netán egy, az őt is életre hívó szerző mindhármukat? Az álmodó költőé lenne
a lepke? - Dsuang Dszi efféle talányokkal sem fukarkodott.
E kötet finom, írásjelekkel is megélt emócióváltozatokat üzenő soraira
korántsem pillangó-szárnyammal repültem rá. Pethes Mária verseivel
találkozván, kérdéseiben olykor továbbgondolást érdemlő metaforikus
válaszokat érzek. Talán azért, mert az ő költeményei már csak ilyenek.
Műveit olvasva megannyi, sokban varázsos kérdéssel szembesülhettem.
Simogatva zaklatókkal... Ön is járhat így, Kedves Olvasó. Kívánom: adassék
meg minden érdeklődőnek az értékadó találkozás!
Emelkedett sorokkal: első kötetével mutatta be teremtőjét a Se bújva, se
áldva (1999). Empátiával csodálkozhattunk rá A szerelem koldusára (2001). A
Lelkem Atlantisza (2003), mintha vágyódó sejtelme(in)kkel könnyítette volna
meg mindennapi gravitációnkat, hogy aztán Marionettjátékosával (2007)
lebegtesse létezésünk fogódzóit. S lám, máris itt van a Barbizoni elégiák!
Úgy találom, verseit érzések mennye és pokla által igazgatott nemiség lengi
át. Egy kívül s belül NŐ, egy költőnő eredeti testisége: a címlapképpel
(Szigeti Szabó János festménye) dialogizáló, átszellemített erotikájú
gondolatait útjára bocsátó poézis ez. A versek corpusa követi beszédes
címüket - maga az animált életszemlélet.
Merem ajánlani az ... elégiákat Dsuang Dszi bölcselőnek is. Tartok tőle,
örömmel olvasná, mélyedne el bennük. Rátalálhatna itt is a maga -
egyben mindannyiunk - metamorfózislétű lepkéjére. Remélem, megélné az
elbizonytalanodását nem zaklató képzeteit, s újabbakkal talányt talányra
halmozva - gazdagítaná szűnni nem akaró filozofikus kérdéseit.
Budapesten, 2008. március 1-jén
Féjja Sándor