CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
ARDAMICA ZORÁN
harmincöt
BALÁZS F. ATTILA
A hiány sajátossága
A költő meghalt
Stílus és szimmetria
Kamatozik az idő
Vers Eszternek
BARAK LÁSZLÓ
kurvaanyja
topi
teca
BETTES ISTVÁN
Szabódó kurta
Mihalál-torma
Málházva málik
CSEHY ZOLTÁN
Én, Liszti László
A perzsa freskófestő
Egy Horatius-fordító vázlatfüzetéből
GÁL SÁNDOR
nincs visszatérés
az idő árulása
egy láthatatlan mozdulat
parttalan pillanatok
HIZSNYAI ZOLTÁN
Különb világot...
HODOSSY GYULA
Tavaszi levél ajtóval, ablakkal
JUHÁSZ KATALIN
Reménytelenül
Lassan, tűnődve
KACSINECZ KRISZTIÁN
jelek
tizenhét évesen
A halál meg én
KULCSÁR FERENC
Igaz történet
Erdő
Holnapok, honlapok
MIZSER ATTILA
avítt szonett
zamat
Andersen paradigma
NÉMETH ZOLTÁN
Állati nyelvek, állati versek
ÖLLŐS EDIT
Szieszta
Vita
POLGÁR ANIKÓ
Nafplio
Részképzés a Valhallában
A régésznő körömcipőben I.
RÁCZ BOGLÁRKA
Veled
négy sor a télről
SZÁSZI ZOLTÁN
múltkor éjfélkor a parkban...
Csarnok
TÓTH LÁSZLÓ
Értekezés a világteremtésről
Egy mondat
A kép nyers
TŐZSÉR ÁRPÁD
Utómodern fanyalgás a szlovákiai magyar
irodalom tárgyában
Hol van már a...
Faustus Prágában
Léggyökerek
VARGA IMRE
Városba menet
Nevemből a hegy az út
A nem tudhatom-hasonlat
A fák között
VIDA GERGELY
Őszi kérdés
Z. NÉMETH ISTVÁN
Lenni más
ZIRIG ÁRPÁD
nincs a testnek szerelemillata
Fülszöveg
"Most egy általam szerkesztett antológia utószavát írom, és azt kell
látnom, hogy (...) szakasztott olyan szerkeszteni, mint írni. Ugyanolyan
komoly játék.
Alig túlzok.
Antológiát összeállítani - alig túlzás - veszélyes. Ha olvasol, zenét
hallgatsz és képtárakba jársz, antológiát szerkesztesz. Saját kedvenceid
csoportosítod, beveszel és kiraksz, viszszaveszel, visszajársz, elidőzöl,
gyorsan továbblépsz. Magánügy: amíg meg nem írod, elő nem tárod. Aki az
irodalom alakulásáról, könyvekről, szerzőkről ír, erről igen és arról nem,
folyamatosan a maga antológiáját állítgatja össze. Amikor elfogadtam a
fölkérést, hogy szlovákiai magyar költők 2005-ös munkáiból állítsak össze
egy kötetet, sok minden miatt nem vállaltam el. Először is a lustaság. (...)
Ráadásul ki tudja, mibe nyúlok. Mert ismerek ugyan sok mindenki felvidékit,
de mindenkit mégsem. A viszonyokat végképp nem, elefánt a porcelánboltban,
és lehet, hogy csupa ócska csuprot sodrok le a polcról, de mi lesz, ha
valami ritkaszépet? (...)
Meg aztán felvidéki v. szlovákiai (magyar) irodalom, olyan egyáltalán
nincs. Anyira van, mint Szondy utcai (magyar) irodalom: tehát úgy van, hogy
nincs, hiába vagyunk a Garaczi Lacival Szondy utcai írók, Szondy utcai
irodalom mégsincs, lássuk be. (...)
Viszont "jön a szerelem, oly édes. / Szeretni és szeretve lenni, /
mondhatom, jaj de nagyon édes", hát ezért vállaltam el mégis.
Szerelemből. Ha (nem) tetszik, (ne) nézzék el nekem.
Kukorelly Endre