Madách Imre 1861-ben írott és részben elmondott hat országgyűlési beszéde együtt először és utoljára 1942-ben jelent meg a Halász Gábor által szerkesztett életmű kiadásban. (Madách Imre összes művei I–II. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor. Bp. 1942. II. 683–709.)
Az ember tragédiája számtalan kiadása mellett Madách Imre életművéből az elmúlt százhuszonöt évben csupán két érdemleges válogatás jelent meg. Gyulai Pál – a címlap állításával szemben korántsem teljes – gyűjteményes kiadása (Madách Imre Összes művei I–III. Bp. 1880.; megismételt kiadás: Bp. 1894–1895.), valamint Sőtér István harminc évvel ezelőtti válogatása. (Madách Imre Válogatott művei. Bp. 1958.)
Halász Gábor gondos és alapos kiadása ma már könyvészeti ritkaság, Madách Imre országgyűlési beszédei így az olvasók számára alig-alig hozzáférhetőek. A hat beszéd Országgyűlés címszó alá gyűjtése Halász Gábor leleménye, a beszédek tartalmára vonatkozó érdemi jegyzeteket azonban nem tartalmaz az 1942-es kiadás, jóllehet az országgyűlési beszédek számtalan politikai és történeti utalása gyakorta nem magától értetődő és könnyen értelmezhető a mai olvasó számra. Jelen kiadásban igyekeztem a történeti, politikai és művelődéstörténeti utalásokat, hivatkozásokat mind teljesebben megvilágítani, értelmezni.
Madách Imre műveit, ha külön forrást nem említek, mindig Halász Gábor kiadása alapján idézem. A politikatörténeti háttér Madách Imrére vonatkozó dokumentumait az érdeklődő olvasó fellelheti egy néhány éve megjelent tartalmas kötetben: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban. Salgótarján. 1984. 342–384.
Jelen kiadás Halász Gábor szövegközlésén alapul. Csak a sajtóhibákat és helyesírási hibákat javítottam, de megőriztem az élőbeszéd korabeli hangsúlyait.
1. POLITIKAI HITVALLOMÁS
Eredetileg a választók között terjesztett röpirat. Gyulai Pál adta ki (i. k. III. 422–424.) először, majd Halász Gábor (i. k. II. 683–684.), és olvasható Sőtér István válogatásában is (i. k. 192–193.).
2. A VÁLASZTÁS UTÁN
1861. március 23-án tartották a választást, ekkor hangzott el Madách Imre beszéde. Kéziratból először Halász Gábor adta ki (i. k. II. 684–686.), majd megjelent Sőtér István válogatásában is (i. k. 194–195.).
3. A FELIRAT VAGY HATÁROZAT KÉRDÉSÉBEN
Madách Imre 1861. május 28-án mondta el beszédét az országgyűlésen, a szöveg nyomtatásban először a Magyarországban jelent meg. (1861. május 29. 2–3. 125. szám.) Nem sokkal később ismét napvilágot látott (Tissza László, Gr. Széchenyi Dénes és Madách Imre tartott beszédei. Pest. 1861. 16–23. Címlap nélküli röpirat.), majd Gyulai Pál gyűjteményes kiadásában is megjelent. (I. k. III. 424–435.; a címben nála határzat szó olvasható.) Gyulai Pál feltehetően a parlamenti jegyzőkönyv alapján közölte a szöveget, mert kiadásában zárójelben olvashatóak a terem hangulatáról tudósító megjegyzések. Halász Gábor a kézirat alapján közli a beszéd szövegét (i. k. II. 686–693,). Megjelent Sőtér István válogatásában is (i. k. 196–203.).
E beszéd történetéhez szorosan kapcsolódik Madách Imre 1861. május 29-én édesanyjához írott levele.
„Kedves jó Mamám!
Tegnap beszéltem az országgyűlésen tökéletes sikerrel, rendkívüli tetszés, taps között. A városban, kocsmákban, kávéházakban aznap csak erről beszéltek. Mindez pedig annál nehezebb volt, mert a tárgyat már két hétig csépelték, a publikum megunta még hallgatni is, s valami újat találni kétszeres mesterség. Az újságokat, ma reggel, melyek megjelentek, elküldtem. Három külföldi német lapban is meg fog jelenni beszédem, s külön röpiratban magyarul és németül, majd ezekből küldök haza. Egészségemnek, az igaz, kicsit ártott, amennyiben bizony az izgatottságtól a szívverés erősebb lett. De Kovácsnak is öröme oly nagy volt a sikerben, hogy azért megbocsátott, megparancsolta, hogy két nap ne menjek ülésbe, s csillapító cseppeket szedjek, s minden jó lesz. Kezeidet csókolom a gyermecskékkel együtt, a többieket tisztelem s kérve továbbra is szeretetedet, vagyok holtig hálás fiad,
Madách Imre.
U. i. A küldött lapokat, kérlek, tedd el, és Sréter Miklós barátomnak is mutattasd. Beszédem után minden nevezetesebb követ felkelt helyéről, hozzámjött kezetszorítani, gratulálni, s valami fél fertályig a tanácskozás megszakadt. Beszédem közben barátaim féltek, hogy rosszul leszek, oly rendkívül halvány voltam, mint mondják.” (Madách Imre Összes levelei. I–II. Bp. 1942. Sajtó alá rendezte: Staud Géza. II. 78–79.)
Madách Imrét bizalmas jó barátja, Szontágh Pál (1820–1904) a sikeres beszéd elhangzása után versben így köszönti:
|
4. A NEMZETISÉGEK ÜGYÉBEN
E beszéd elmondására az országgyűlés berekesztése következtében nem került sor. Gyulai Pál adta ki először (i. k. III. 435–448.), a következő megjegyzés kíséretében: „E beszéd Madách kéziratai között találtatott, de nincs meg az 1861. országgyűlés naplójában. Alkalmasint csak megírta, de nem mondotta el: a nemzetiség ügye ekkor nem is tárgyaltatott, csak az ez ügyben kiküldött bizottság véleménye adatott be.” A beszéd szövege újra csupán Halász Gábor kiadásában látott napvilágot (i. k. II. 694–703.), pedig hogy Madách Imre mennyire szívén viselte e beszéde sorsát, arról levelezése vall. Bérczy Károly 1861. október 29-én kelt levelében így ír Madách Imrének:
„Kedves Barátom!
Kéziratodat Eötvös Pompérynak adta át, ki azt e napokban fogja a »Magyarország« hasábjain közölni.
Pompérytól én a cikket el akartam kérni, de ő nem bocsátotta ki szerkesztői körmei közül s így én sub sperati abban maradtam vele, hogy ő azt nyolcadrét alakú hasábokkal külön 300 példányban lenyomatja s neked megküldi. Ha ellenvetésed volna, a forduló postával légy szíves azt nekem megírni.
Bocsáss meg, hogy válaszom ily soká késett. Többízben kerestem először Eötvöst, aztán Pompéryt, míg találkozhattam velük és csak most, mióta a hegyek közül beköltöztem, járhattam el az ügyben. S ha bizományosi reputációm nem veszett el egészen előtted, parancsolj jövőre is minden szívességre kész
barátoddal
Bérczyvel.”
(Madách. Imre Összes levelei. I. k. II. 91–92.) Madách Imre már november 2-án levélben fordul Pompéry Jánoshoz:
„Tisztelt kedves Barátom!
Most tudtam meg Bérczy barátunktól, hogy Eötvös báró a nemzetiségi kérdés ügyében készített dolgozatomat neked adta át. Ezen igen örülök, ha nekem visszaadta volna is, ez volt vele szándokom. Csak arra kérlek, add ki mielőbb, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát, mikor azt mondják, ezt nem szabad többé. Azonban miután nevezett dolgozatom a legkompetensebb bírálótól, kinek egy helyeslő észrevétele is már méltó büszkeséget kelthetne bennem, B. Eötvöstől a legnagyobban helyeseltetett s dicsértetett, szeretném azt mint külön röpiratot is kiadva látni. Ajánlatod, melyet Bérczy által tettél, hogy 300 különnyomatot küldesz nekem, nem szükséges. Küldj nekem csak 10 ily külön kiadványt, de nyomass vagy 500 példányt, és hozd kereskedésbe mint kiadó. Én magam részére mást nem kívánok, mint hogy csinosabb kiállításban s jobb papíron eszközöld, mint az országgyűlési beszédeket. Ha munkámnak valamelyik német lapba átvételét eszközölheted, vagy német kiadását kiviheted, barátságod új bizonyságául veendem. Igaz, a 10 példányon kívül tiszteletdíjul már régen ígért, de mindeddig hiába várt fotografiádat és sajátkezű leveledet kívánom mielőbb. Akkor becses lapodba rögtön küldök ismét egy cikket, mely már készen van, s tőlem telhetőleg a legjobban igyekeztem azt elkészíteni. De ha te nem sietsz, alkalmasint hasznát nem fogod többé vehetni. Egyébben köszönve nemrég tanúsított barátságodat is, a nevelő iránti felszólítás közlésével, becses barátságodba ajánlott vagyok tisztelettel
igaz barátod
Madách Imre.
Ui. Nevemet kiteheted.”
(Madách Imre Összes levelei. h k. II. 101–102.) Ugyanaznap Nagy Ivánnak többek között a következőket írja Madách Imre:
„A nemzetiségi ügyben készítettem egy beszédet, de az események gátoltak azt az országgyűlésen elmondhatni. Közöltem azt Eötvössel, s ő oly kitűnőnek találta, hogy mint mondá, e tárgyban jobbat készíteni nem lehet. Pompéry a napokban fogja kiadni lapjában, s gondolom, külön röpiratképpen is, ajánlom baráti figyelmedbe, ki olyan élénk részvétet tanúsítál irántam, milyet soha feledni nem leszek képes. Találsz majd benne tőled kért adatot is.” (Madách Imre Összes levelei. I. k. II. 100.) Bérczy Károly november 5-én írott levelében így biztatja Madách Imrét: „Pompéry napról-napra ígéri műved közlését. Nehogy azonban kifogyjunk az időből, e soraim bevégzésével rögtön felkeresem őt s zárt határidőt tűzök ki neki. Fogadd legszívesebb üdvözletét hívednek,
Bérczynek.”
(Madách Imre Összes levelei. I. k. II. 106.) A beszéd aztán erősen csonkított formában látott röviddel később napvilágot (Magyarország, 1861. november 7., 8.), Bérczy Károly november 18-án írott levelében így vigasztalja Madách Imrét: „Pompéry mondá, hogy írni fog neked, azt azonban nehezen vallandja be neked, mit Eötvös iránti lojalitásból meg kell említenem, hogy »nemzetiségi« cikkeden szerkesztői herélő kés dulakodott. Bocsásd meg neki, valamint Eötvösnek is megbocsátottad. A politikai nyilvánosság különben is szünetel, s ilyenkor a szépirodalom szünetel. Aztán meg benned a szónokot és publicistát itt Pesten egyidőre anélkül is háttérbe tolta »Az ember tragédiájának« szerzője.” (Madách Imre Összes levelei. I. k. II. 107.) A beszéd csonkítatlan szövege csak 1880-ban, Gyulai Pál kiadásában jelent meg. Madách Imre tehát bármennyire szerette volna, nem olvashatta e művét örömére szolgáló nyomtatásban.
5. A VÁLASZTÓKHOZ
AZ 1861. ORSZÁGGYŰLÉS UTÁN
A beszéd szövegét először Gyulai Pál adta ki (i. k. III. 448–450.), ezt követően Halász Gábor (i. k. II. 703–704.), és megjelent Sőtér István válogatásában is (i. k. 204–205.).
6. A HELYZETHEZ
Halász Gábor megjegyzése szerint a fogalmazványból nem derül ki világosan, vajon cikknek vagy beszédnek szánta-e Madách Imre. Mindenesetre a szövegét elküldte Bérczy Károlynak, hogy tegyen lépéseket megjelenése érdekében. Hamar jött az elszomorító híreket tartalmazó válasz Sztregovára. Bérczy Károly így ír 1861. november 18-án Madách Imrének:
„Kedves Barátom!
Szellem és tartalomdús cikkedet, aznap melyet vettem, átadtam Pompérynek. Előre tudtam nem anticipált véleményét: az einheitliche Monarchieról és Machtvollkommenheitről ily hangon, ily hasonlatokkal ma már nem lehet beszélni.
Egyébiránt e lapok tartalmának minőségéből azóta magad is meggyőződhettél, hogy jeles cikkedet sajnálattal kénytelenek a szerkesztők visszaadni. Ez most nálam van, hagyd kérlek birtokomban, ha megvan másolata.” (Madách Imre Összes levelei. I. k. II. 107.) A beszéd szövegét Gyulai Pál adta ki (i. k. III. 450–457.), majd Halász Gábor (i. k. II. 704–709.).