Mán Gergő, csak ammondó… – ue. Petőfi Sándor töredékben maradt, zamatos fordításában:

SÁMSON: Már hékás Gergely én csak azt mondom, hogy ne hagyjunk magunkon lovagolni.

GERGELY: Ne bizony, mert akkor lovak lennénk.

SÁMSON: Azt értem, hogy ha nekibőszülök, hát kardot rántok s lesz nyakalás!

GERGELY: Csak ám, rántsd ki a tarkódat a nyaklóbul, míg élsz.

SÁMSON: Hamar hozzálátok, ha fölindulok.

GERGELY: Csakhogy nehezen indulsz úgy föl, hogy hozzáláss.

SÁMSON: A Montague-háznak egy kutyája miatt képes vagyok fölindulni.

GERGELY: Az indulás kotródás, pedig a vitéznek állania kell; tehát ha indulsz, elfutsz.