P. de Moulin (Petrus Molinaeus 1600–1684) – teológus; Traitté de la paix de l'âme et du contentement de l'esprit című, Amszterdamban 1662-ben megjelent könyve már 1675-ben Pápai Páriz Ferenc tulajdonában volt, s Erdélybe visszatérte után e könyvet magyar nyelvre is lefordította. (Pax animae. Kolozsvár. 1680.) Az itt szabadon, latin nyelven idézett gondolat öt év múltán így támad új életre Pápai Páriz magyarításában: „Az igaz értelem sem állhat meg az irgalmasság nélkül, az igazság is a békesség nélkül. A szeretetet megsérteni a hitnek terjesztéséért nem egyéb, hanem lerontani a templom boltozatját, hogy abból újítsák meg a falát. Holott megpróbálták eléggé immár, hogy száz esztendőktül fogva való ennyi hadakozások és disputálások ugyancsak nem tehetének közönséges egy vallásra való térítést, soha ne hadakozzunk már tovább egymás ellen, hanem csak egymásért való könyörgéssel, és soha ne disputáljunk, ha nem azzal csak, aki közülünk jobb magaviselő és szeretettel bővölködő. A Duna és Száva folyóvizek azon egy folyáson egymás mellett mennek harminc mélyföldig, mégsem elegyednek össze. A mi veszekedésünk nem engedi ugyan, hogy összeelegyedjünk, de ugyan igyekeznünk kell afelől az egyességen. Járjunk együtt szép csendesen a mi közönséges folyásunkon, mely nem egyéb, hanem az a közönséges társaság, amelyben élünk, célozzunk mind azon egy végre, mely légyen a közönséges békesség és az Istennek dicsősége. Akármicsoda matériáról beszéljünk a velünk ellenkező értelemben lévő emberrel, arra kell szorgalmatosan vigyáznunk, megóvjuk magunkat attól, hogy ne láttassunk a mi győzedelmünket keresni, hanem csak a dolognak világosítását, és mindenekben szelíden viseljük magunkat és emberségesen. Ez tartja meg az ítélő elmét az ő szabadságában. Akik felettébb való sebességgel fognak a disputáláshoz, úgy, hogy magukat sem bírhatják meg, hamar megzavarodnak elméjekben, és fegyverek is elvész. Midőn az elme szép csendesen okoskodik, hamarébb meghatja az ellenkező felet, s inkább beléférkeztetheti értelmét, mint a szép csendes eső inkább meghatja a földet, mint ama sebes zápor. Ha szintén ezen az úton meg nem győzhetnők is az ellenkező félnek okoskodását, legalább megnyerjük tőle, hogy jó ítíletben lészen felőlünk. A szembeugrás és bosszontó csúfolás nagyobb gonoszára vagyon annak, aki azt míveli, mintsem aki ellen feltészen, mert méltó gyanakodásra ád alkalmatosságot azoknak, akik hallják, hogy beléfáradott és nem mehet tovább, mivel az indulatoskodást hítta elméjének segítségére. De ez sem rossz segítség, mert az elmét is meggátolja, hogy ne segíthesse magát. Amely eb sokat ugat, nemigen mar az meg, mert féltében ugat annyit.” (Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak. I. k. 185–186.)