CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Ozora
I. rész
Település, putritól a gangosig
Viselet és viselkedés
Jövőremény
Gyuri
Mariska
A háború szele
Magduska
A csapda
Csendes lakodalom
Késői ébredés
Sötét felhők
II. rész
Az oroszok már...
Nők az örvényben
Háborúban az ember
III. rész
Amit a vihar lerombolt...
A Per
IV. rész
Áthangolva... tovább
1. Lepergett évtizedek
2. Napjainkban Ozora
3. Záradék
Előszó
Laktak itt illírek, az őket leigázó kelták, majd a rómaiak. Pannónia
jelentős része volt ez a település. Már az első királyunk által alapított
pécsi püspökség határait megállapító, 1009-ben kelt okiratban is szerepel
Ozora. Neve eredetéről sok elképzelés létezik. Népi mondák, hogy volt a
várnak egy gyönyörű úrnője, akihez trubadúrok sóhaja szállt: - "Ó, Zóra!" -
másik szerint aggódó édesapja siratta eképp' eltűnt leányát; így kaphatta
előbb a Vár, majd a település az Ozora nevet. Mocsaras vidék volt ez régen.
Valamikor szlávok is lakták. Nyelvükön "uzra" nagyot, óriást jelent, és ez a
településnév első formája.
Illyés Gyula szerint a szláv uzor szó a láp, a mocsár, és ebből származik
a település neve: Uzor - Uzora - Ozora. A szokásokat emlegetve, a nép
nyelvén még ma is így mondják: "uzorai bicskások". A birtok és Vár első
tulajdonosai viselték az Ozorai nevet, és amikor a családnak csak Borbála
nevű leányörököse maradt, őt fiúsították. Zsigmond király kegyeltjének, a
firenzei Filippó Scolarinak szolgálataiért Borbála keze mellé nevét is és
birtokát is ajándékozták, aki Ozorai Pipó néven vonult be a történelembe,
és a településből virágzó mezővárost hozott létre, a várat pedig
várkastéllyá építtette. A nemrég restaurált Vár körül ma is él a település,
a sok-sok történelmi vihar elzúgott felette, természetesen, nem minden nyom
nélkül...