CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Tájékoztató.
Barcsay Ábrahám 1746-1806.
Irodalom.
Versek
1. [Unalom.]
2. [Fejtésre való mese.]
3. [Koporsóra való jegyzés.]
4. A télnek közelgetése.
5. Midőn erdődi gróf Pálfi Károly Budán felséges Mária Terézia hagyásából a tudomány-mindenességnek erősítő levelét hirdetné.
6. A magyarországi tudományoknak fő-gyülekezetihez.
7. [Gondolatok a békéről.]
8. Pest várossának árvizekből származott veszedelmére.
9. Lengyel, török, moszka háború kezdetén.
10. Egy nagy-asszonyságnak halálát siratja.
11. Előbbi lakásától búcsúzik.
12. Lakodalom módja az oláhoknál.
13. Hívság látásakor gerjedett jámbor érzés.
14. A Békességhez.
15. Egy sebes katonának sóhajtása a megtörődött vitézeknek számokra épült pesti nagy házra.
16. Élete módjának változása.
17. Együgyű életnek dícsérete.
18. A kávéra.
19. A jámbor Evező.
20. Az iszákos Prókátor.
21. [Foszlány.]
22. A Poétákhoz.
23. [Válasz Mártonfi József püspök versére.]
24. Midőn B. H. a Dunát és Balatont általúszta volna.
Episztolák
25. [Köszöntő.]
26. Az Éva almájának eredete s értelme.
27. [Elmélkedés a háborúról.]
28. [Testamentum.]
29. [Álomfejtés.]
30. [Budai zsinat után.]
31. Szerelmes vitéz egy tudós magyar főasszonyságnak.
32. [Furcsa verseiért bocsánatot kér.]
33. Egy nagyságos asszonyságnak intésére.
34. [Visszaemlékezés.]
35. Magyar vers-írásra való ösztönzés.
36. [Gazdálkodva éljünk.]
37. [Kedvezzenek mások a Múzsának...]
38. [Az igazság sorsáról.]
39. [Eltelik az idő...]
40. A fordítóhoz.
41. [Üdvözlet.]
42. [Harcba indul.]
43. [Hallgatnak a Múzsák.]
44. Felelet.
45. [Üzenet.]
46. [Ültess jázmint...]
47. [Scytháknak védelmök.]
48. [Barátja fölszentelésére.]
49. [Biztatja bús barátját.]
50. [A háborúskodás ellen.]
51. Barcsay báró Orczynak, midőn a vizek folyásának egyengetésére rendeltetett volt.
52. Egy hadi ember jó barátjának.
53. Egy jó barát beteg barátjának.
54. A hadi gyakorlás végén.
55. Válasz.
56. Bacchus, s a tokaji bor eredete.
57. Ártatlan gyönyörködés s igaz barátok.
58. A szerző élete módját változtatja.
59. Tábori gyakorlás Rákos mezején.
60. Hamvazószerdára.
61. Újólag való ébresztés a vers-írásra.
62. Táborból irt levélnek az eleje.
63. Sorsát átkozza, hogy el kellett válni barátjától.
64. Farsanggal történt verekedés Pesten.
65. Elválása után társától vigasztaltatni akar.
66. Táborból irt levél jóbarátnak.
67. [Újabb] válasz.
68. A táborból.
69. A fösvénységről a Tiszának méregetésekor.
70. Az igaz boldogságot hol leli meg az ember.
71. A boldog vénség.
72. Tudományok nevelkedéséről, budai ferdőben.
73. Arkadia leiratása.
Jegyzetek az egyes versekhez.
Bevezetés
Eredetileg az volt a szándékunk - a Magyar Irodalmi Ritkaságok tájékoztató
füzete is így hirdette -, hogy báró Orczy Lőrinc verseit rendezzük sajtó
alá, de részben a költői anyag, részben a várható költségek nagysága miatt
letettünk erről a szép tervről; részletkiadással pedig nem akartunk elébe
vágni egy, esetleg szerencsésebb, teljes kiadás lehetőségének. A másik
"nagyságos elme" költeményeit szemeltük tehát ki, hogy rajta mutassuk be
irodalmunk legérdekesebb korszakának: a bécsi testőríróktól megindított
felújulás irodalmának magyar ízét, műfajokban, formákban talán még szegény,
de eszmékben, tárgyakban: életszemléletben máris gazdag területét. Ha
másért nem, azért az eredeti kortörténetért is érdemes volt egybegyüjtenünk
Barcsay Ábrahám verseit, amellyel az "elegáns poéta" elénk tárja Mária
Terézia és II. József világát.
Költőnk kedveltségére mutat, hogy már többízben tervbe vették írásainak
közzétételét. Kazinczy Ferenc ezt írja a Barcsay és Orczy verseit kiadni
szándékozó Cserey Farkasnak (Lev. IV. 133. l.): "Orczynak és Barcsaynak
verseit újra átdolgozni nem lehet; elég érdem lesz, ha azokat (mert
Barcsaynak verseit az Orczyé nélkül nem lehet kiadni, sok levele válasz
lévén az Orczyéra és az Orczyé nélkül nem értethetik), elég érdem lesz,
mondom, ha systematikus rendbe hozod, holmi homályt felvilágosítasz..."
Másutt: "magáért a nyelvért is érdemesek, hogy attól, aki magyarul ír,
tanultassanak." Zombory Izidor János Barcsay Ábrahám élete és költészete
című tanulmányában (Bp., 1895. 6. l.) Széchy Károly és Berkeszi István
hasonló nyilatkozataira hivatkozva bejelenti, hogy: "Barcsay összes költői
és prózai leveleit összegyüjtötte, melyek a mostani helyesírás szerint
leírva, Gyulai Pál dr. szívessége folytán az Olcsó Könyvtárban a költő
rövid életrajzával és jegyzetekkel ellátva meg fognak jelenni." Kristóf
György, Barcsay költészetének alapos ismerője pedig így ír értekezésében:
"Barcsay összes művei elrendezésünkben kiadásra várakoznak. Abban a
határozottan misszilis művek költői levelek, a többiek meg versek címen
külön csoportban jelennek meg." (IT. 1915. 165. l.) Tudomásunk szerint
Dézsi Lajos is foglalkozott Barcsay köteményeinek közreadása gondolatával.
(Főrangú kötőink, Génius.) Mindezek, sajnos, tervek maradtak s így a mi kis
füzetünk az első gyűjteményes Barcsay-kiadás a magyar irodalomban.
Be kell számolnunk szövegközlésünk módjáról is. Minthogy nem volt alkalmunk
egybevetni az egyes folyóiratokban s másutt megjelent szövegeket eredeti
kéziratokkal - ezek javarésze a Radvánszkyak zólyommegyei radványi
levéltárában fekszik, vagy az Orczy-család levelesládáiban lappang, a M.
Tud. Akadémia Poétai Kalászok című kötege pedig Kis János-másolat -,
kiadásunk nem is igényli a kritikai kiadás dicsőségét, hanem szerényen
szólva: népszerűsítő. Külön gonddá vált a helyesírás kérdése. A versek egy
részének (Két nagys. elme költ. szüleményei, 1789) helyesírása Révaié és
nem Barcsayé, Széchy Károly és Berkeszi István is átírtan közölték az egyes
szövegeket: így tehát mi sem törekedhettünk betűhívségre. De annyit mégis
megtettünk, hogy a stílus korszerű ízének vagy tájszerűségének éreztetése
kedvéért lehetőleg híven megőriztük a költő egyénileg jellemző hangképeit.
Sorrendünk Kristóf György említett beosztását követi: az inkább leíró vagy
elbeszélő költemények a Versek, a nyilván társalgó vagy elküldött
(misszilis) levelek az Episztolák csoportjába kerültek. Amennyire az idő
rövidsége megengedte, mindenütt kimutattuk az időrendet s feldolgoztuk az
egyes versekhez vágó tárgyi magyarázatokat, címmel láttuk el a címtelen
verseket s beosztottuk egyes csoportokra (Radvánszky-család, testőrírók,
Ányos, Orczy). Jegyzeteink közlik a lelőhelyeket s az összevetéseket is.
Mondanunk sem kell, hogy a VIII. A) osztály minden tanulója lelkes
szorgalommal és érdeklődéssel vett részt a másolás munkájában. Az ő
áldozatkészségüket dícséri a füzet megjelenése is: felerészben ők járultak
hozzá, a másik felét - Korpás Ferenc igazgató úr szíves engedelmével - a
Verbőczy István-reálgimnázium Segítő Egyesülete vállalta magára. Reméljük,
hogy diákjainknak és szüleiknek érdekes olvasmányt, irodalommal foglalkozó
egyetemi hallgatóinknak és irodalomtörténetíróinknak pedig tanulmányozásra
méltó anyagot juttatunk a kezébe.