„...a műveletlen köznemes tömegek részeg dühe nem állott meg sem Kölcsey, sem Deák nemes alakja előtt...” – Kölcsey Ferenc (1790-1838) országgyűlési követ volt az 1832–1836-os országgyűlésen; a megyegyűlés Nagykárolyban 1834. december 9-én megváltoztatta a követi utasítást, és megbuktatta Kölcsey Ferencet, mint később Szekfű Gyula említi, Tyukod és Csenger, a Szatmár környéki két falu ólmosbotokkal felfegyverzett nemessége közreműködésével. Deák Ferenc (1803–1876) az 1843–1844-es országgyűlésre a közteherviselés megvalósítását állította programja középpontjába, de a Forintos György táblabíró által vezetett, a kiváltságos jogaik csorbításától tartó felheccelt nemesek megbuktatták; a „kortesek” Kehidán, Deák falujában randalíroztak, és részeg dühükben meggyilkoltak egy tizennyolc éves éjjeliőrt. Petőfi Sándor, akinek választási kálváriáját Szekfű Gyula korábban említi, 1848 júniusában jelöltette magát követnek Szabadszálláson, de az ellenfele által leitatott, feltüzelt szavazók Petőfit a városból menekülni kényszerítették.