Fülszöveg

Már visszafelé baktatnak a végtelen orosz hómezőkön a német katonák, amikor 1943 decemberében a Magyar Nemzet hasábjain Szekfű Gyula a magyar reformkor centralista politikusainak írásait elemzi. Három sarkalatos gondolatot emel ki munkásságukból: a szabad községek önrendelkezését, az egyesülés demokratikus jogát és a politikai hatalom s intézményrendszer humanizmusát. Történelmünk mindhármat elsikkasztotta: 1848-ban még nem volt lehetőség megvalósításukra, 1867 után pedig már nem akarták a hatalom urai a magyar demokrácia létrejöttét. A II. világháboró válságos pillanataiban Szekfű Gyula, a felelősséggel gondolkodó magyar történész és közéleti ember e politikai útvesztés genezisét kutatja - nehogy ismét utat tévesszünk.