barsi és gömöri e tárgyban felírások – az 1839–1840-es országgyűlésen a gömöri követ, Szentiványi Károly (1848-ban gömöri főispán) fogalmazott talán legélesebben a szólásszabadság kérdésében: „Azt mondja Esztergam vármegye követe, hogy a bírák függetlenségét nem lehet veszélyeztetni, s így őket felelet terhe alá vonni nem lehet veszedelmes következések nélkül; én azt mondom, hogy veszedelmes és igen veszedelmes, ha valaki parancsolja a bírónak azt, hogy milyen ítéletet hozzon, s ezen tekintetben a bírói függést igen veszedelmesnek tartom; de szinte veszedelmesnek tartom azon elvnek megállapítását, vagy csak kimondását is, hogy ha a bíró a törvényen keresztül-kasul jár is, őtet az elkövetett törvénytelenségért a törvényhozó test, hol minden hatalom központosul, ne vonhassa kérdőre. – Azt mondja továbbá azon követ, hogy a sérelem nem oly nagy, mint némelyek gondolják, miután a hűtlenségi s más egyéb perek a királyi tábla mint törvényes bíró előtt indíttattak; az igaz, hogy a királyi tábla törvényes bíró, s nem is abban van a sérelem, mintha a királyi tábla törvénytelen bíróság volna, a királyi tábla in abstracto véve törvényes bíróság, de az a törvénytelenség, hogy az egyébiránt törvényes bíró eleibe törvénytelenül terjesztődött a kereset, s az egyébiránt törvényes bíró törvénytelenül ítélt. – Azt mondja végtére Esztergam vármegye követe, hogy ha a szólás szabadsága nem gátoltatik, a szabadosságtól félhetünk; őszintén megvallom, hogy a szabadosságtól nem félek ott, hol annak ellenkezőjétől, ti. korlátlan uralkodástól kell félnem.” (1839. július 3.)